Gálszécsi István,
Gálszécsi István,
iskolamester és a legelső magyar reformátorok egyike; valószinüleg a Miczbántól származott Gálszéchy család ivadéka volt és e névnek utolsója; 1524-ben a bécsi egyetem anyakönyvébe igtattatott be; 1526-ban a krakkói egyetem hallgatója volt és 1528. szept. 16. lett baccalaureussá. Ekkor valószinüleg hazajött és tanítóságot vállalt, talán épen Kassán, mint Szilády sejti, s itt lehetett Batizinek mestere 1529-ig, mikor a kassai iskolában Fridericus András volt a mester. 1532-ben a vittenbergai egyetem hallgatója volt, hol az új vallás tanait és az azokban való megerősödést kereste föl. 1538 körül haza kerülvén, Krisztus tudományában oktatta honfitársait; mint Énekes könyve záró soraiból kitűnik, a gálszécsi iskolának volt mestere; valószinűleg Perényi Péter hívta oda, mint ezt az ajánló levélből sejteni lehet. Tóth Ferencz (Lampe után) a Maros és Körös köze reformátorának tartja s gyulai mesternek mondja; mint mások az új hitet terjesztve vándoroltak szerte a hazában, úgy G. is taníthatott a felső vidéken és az Alföldön. Meddig élt és hol halt meg, nem lehet tudnunk. A negyvenes évek derekán már nem élt, vagy talán megint külföldre vándorolt, a mint Dévai tette?
Munkái:
1. Énekes könyv. Cracco, 1636. Igy van említve ez a könyv, melynek ma egyetlen példánya sem ismeretes, a Debreczenben 1602-ben megjelent Énekes könyv előszavában. Ezt megerősíti az a töredék, mely Révai Leo antiquariustól Ágoston József fővárosi bibliophil gyűjteményébe jutott és melyet a M. Könyv-Szemle fascimilében mellékelt az 1887. évfolyamához; ez négy számozatlan oktáv levélből, az első ternionak hiányos négy leveléből (A2, A3 és két számozatlan levél) áll; ez a könyv ajánlása két levélen Pereny Péternek... keolth galzecy scholaban zenth Ambros napyan az mw ewdweozytew wrunk Jesus Christusnak zewletisinek wtuna ezer eotzaz harminchat esztendeoben; a másik két levél kótás énekes rész. Ez tehát a legrégibb magyar kótáskönyv, melyet ismerünk.
2. A Keresztyéni Tudományról való rövid Könyvecske. Krakkó, 1538. Igy adja e könyv czímét Bod Péter, ki e könyvet a gróf Bethlen Kata könyvei közt látta s tartalmát rövid kivonatban ismerteti is. Ezen egyetlen példány gróf Bethlen Kata könyveivel az enyedi ref. kollégium könyvtárába került és ott pusztult el 1849-ben. (Ennek elejéhez volt csatolva egy magyar ABC is). Emlékezik e könyvről Batizi András (Keresztyéni tudományról való könyvecske, Krakkó, 1550., az előbeszéd második lapján). Ezen könyv végéből öt sort Sinai Miklós hagyott emlékezetül: «Rövid nap, ha életemet Isten meghoszszabbítandja, és ennyi scholai gondoktól megszabadítand, ezekről nagyobb könyvet irok, hol mindeneket sok helyekkel megbizonyítok». (Közölte Révész Imre, Erdősi János 106. l.) Ezen öt sor azt bizonyítja, hogy G. még nem fejezte be e két könyvével irói munkásságát.
Bod, M. Athenas 89.
Horányi, Memoria II. 2.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 10. l.
Toldy Ferencz, M. Költészet Története. Pest, 1867. 182.
M. Könyv-Szemle 1876. 69. l. 1886. 343. 1887. 215. l. (Erdélyi Pál, G. I. Énekeskönyvének töredéke 1536-ból.)
Szilády Áron, M. Költők Tára II.
Figyelő VI. 14. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 4. 5. l.
Batizfalvi István, Magyarországi Protestáns Egyház Története. Bpest, 1888.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
