Entz Géza,

Full text search

Entz Géza,
orvosdoktor, műegyetemi tanár, a m. t. akadémia rendes tagja, előbbinek és Lengyel Lujzának fia, szül. 1842. márczius 29. Mező-Komáromban (Veszprémm.); iskoláit a pesti kegyesrendi gymnasiumban kezdte, az utolsó két osztályt pedig a budaiban 1862-ben végezte, mire a budapesti egyetemen orvoshallgató lett. 1867. decz. 31. orvosdoktorrá avattatott föl. Az állat- és növénytannal már egyermekkora óta nagy előszeretettel foglalkozott és erre egyfelől atyja buzdította, másfelől atyjának jó barátja Frivaldszky Imre, kinek gyűjteményeit mint diák szabad napjaiban mohó tudásvágygyal nézegette s tanulmányozta; maga is gyűjtött rovarokat és növényeket; az orvosi tanfolyam alatt is szivesebben foglalkozott az állat- és növénytannal, mint az orvosi szaktárgyakkal és igy mire oklevelét megnyerte, az orvosi tudományok helyett a természetiekre szánta magát. 1868. jan. 1-től a budapesti egyetemen az állattani tanszéknél újonnan szervezett tanársegédi állsát nyerte el, melyet 1869. okt. 28-ig töltött be, midőn az újonnan fölállított kolozs-monostori gazdasági tanintézethez a természetrajzi tárgyak tanárává neveztetett ki. 1873. okt. 16. a Kolozsvárt fölállított új egyetem állattani tanszékére neveztetett ki; itt működött az 1888–89. tanév befejeztéig. Ezen idő alatt tanára volt a középiskolai tanárképzőintézetnek s tagja a tanárvizsgáló bizottságnak, melynek 1882-től 1887-ig alelnöke, 1887–89-ig elnöke volt; a kolozsvári egyetem természettudományi karának 1873–74. és 1878–79-ben dékánja, 1875–76-ban pedig az egyetem rectora volt. 1889-ben a Józsefműegyetem állattani tanszékére hivatott meg, hol jelenleg is működik. Az 1889–90. tanév óta tanára a tanárképzőintézetnek és tagja a tanárvizsgáló bizottságnak, melynek az 1889–90. tanév II. felében elhunyt elnökét, Stoczek Józsefet helyettesítette, az 1890–91. tanév óta pedig ugyanezen bizottság egyik alelnöke. 1869 óta tagja, 1889 óta választmányi tagja a kir. magyar természettudományi társulatnak, 1870 óta az erdélyi múzeumegyletnek, 1872 óta az erdélyi természettudományi társualtnak és 1869-től fogva a bécsi állat-növénytani, 1892 óta a m. földrajzi társulatnak. A m. tud. akadémia 1883. május 17. levelező s 1890. máj. 8. rendes taggá választotta. 1883-ban három hónapot töltött a nápolyi zoologiai állomáson és 1889-ben mint a kormány kiküldötte részt vett a Párisban tartott nemzetközi állattani congressuson.
Czikkei a Természetben (1868. Állat és növény, Darwinismus, 1869. Titkos szerek A kolibrik, Mesterséges haltenyésztés, A szemlingfélék mesterséges tenyésztése, A vándor-sáska, 1870. A salangana, Hirundo (Collocalia) esculenta, Villanyos halak, A törökök befolyása kulturnövényeinkre, 1871. A rovarok a természet háztartásában, 1872. Wagner elkülönülési vagy gyarmatképződési elmélete. Éjszaki fény, A szőlő paizstetve, Lecanium vitis, 1877. az állatok szinéről); M. orvosok és term. Munkálataiban (XII. 1868. Budapest virányának két új növénye, XIII. 1869. Szűznemzés, XVIII. 1876. A rodai és szamosfalvi sóstavak ázalag faunája); Erdélyi Gazdában (1871. A fény befolyása a keményítő képződésére, Az ehető gombák tápértéke, A növények betegségeiről); Georgikai Felolvasásokban (1872. Növényélettani közleméynek); a Tanáregylet Közlönyében (1871–72. Könyvbirálatok); a Kolozsvári orvos-természett. Értesítőben (I. 1876. Nehány moha alatt élő gyöklábúról, Az alsóbbrendű állatokban előforduló levélzöld testecskékről. Viszontélődiek, együttétkezők és élődiek az állatországban, II. 1877. A Gasiraeadák jelenleg élő képviselőiről, A szigetépítő virágillatokról, III. 1878. A bivaly garat- és bárzsingizomzatában előforduló óriási orsóalakú psorospermiatömlőkről, IV. 1879. Az ember megjelenése óta kihalt s napjainkban kihalásnak indult emlősökről, Támadás, védelem és dacz az állatországban, Stein legujabb nagy ázalagtani munkájáról, V. 18880. Egy Kolozsvárt fogott skorpió s néhány szó a skorpióknak hazánkban való előfordulásáról, Az ősökre való visszaesésnek, atavismus, egy érdekes esete, VI. 1881. A láthatatlan világról, VII. 1882. A Mus Rattus L. erdélyi előfordulása, A Telephorus fuscus Latr. álczája, «hóféreg», «rovareső», VIII. 1883. A durványos szervekről, A nápolyi öböl csillószőrös ázalékállatkái; XI. 1886. Az erdélyi sósvizekben élő Artemiákról; 1888. Adalékok Erdély herpetologiájához); az Erdélyi Múzeumban (I. 1874. Agazzis.); a Természetrajzi Füzetekben (I. 1877. A szamosfalvi sós-tóban élő gyökérlábúak, Nehány szó a tengeri Amoebákról, II. 1878. A szamosfalvi sós-tó néhány ázalagáról, A Palobates fuscusnak hazánkban való előfordulásáról s még néhány szó a magyarországi békákról és könyvismertetés); a lipcsei Zool. Anzeigerben (Zur Gasentwickelung im Protoplasma lebender Protozoen, 1882. Methoden zur Anfertigung von Dauerpraeparaten mikroskopischer Organismen. 1885. Zur Tintinnoden-Literatur); a Természettudom. Közlönyben (XIII. 1882. A véglények kikészítésének s állandó eltartásának módja, XVIII. 1886. Az állati véglényekről, 1888. Pótfüzet. A fejcsigolya-elmélet régebbi és mai állása, 1892. Pótfüzet. A protoplazma szerkezete, 1893. A méreg az állatországban és 1891 óta kisebb czikkek); az erlangeni Biolog. Centralblattban (18882. Über die Natur der «Chlorophyllkörperchen» niederer Thiere, 1883. Das Konsortialverhältniss von Allgen und Thieren); a lipcsei Zeitschrift für wissensch. Zoologieban (1883. Beiträge zur Kenntniss der Infusorien); a Rovartani Lapokban (II. 1886. Adatok egy hazai csőzőpók, Atypus piceus Sulz. pontosabb ismeretéhez); a Mittheilungen aus der Zoolog Station zu Neapel czímű gyűjteményben (V. 3–4. füzet. Lipcse, 1884. Über Infusorien des Folfes zu Neapel, VI. Zur näheren Kenntniss der Tintinoden); az Akadémiai Értesítőben (1888. Tanulmány az Amoeba versicosáról, székfoglaló; 1890. A Vorticellinák rugalmas és összehuzódó elemei); értekezéseinek nagy része különnyomatban is megjelent; irt még az Emlékkönyvbe (a kir. m. term. tud. társulat félszázados jubilaeumára 1892. A királyi természettudományi társulat félszázados munkálkodása az állattan köréből); a Gazdasági Lapokba, Erdélyi Gazdába, Kertész Gazdába, Államorvosba és a Pallas nagy Lexikonának munkatársa (Állattan.)
Munkái:
1. Rhizidium Euglenae Alex. Braun. Adalék a Chytridiumfélék ismeretéhez. Bpest, 1873. (Értek. a term. tud. köréből III. 13.)
2. Az ember származása és az ivari kiválás. Darwin Charles Robert után ford. (Török Auréllel együtt; az eredetivel összehasonlította és Darwin életrajzát hozzá irta Margó Tivadar. Bpest, 1884. Két kötet, 78 fametszetű ábrával. Természettudom. Társulat Könyvkiadó-Vállalata 22. 23.)
3. Tanulmányok a véglények köréből. I. rész. A véglények ismeretének fejlődése. Történeti és kritikai átpillantás. A kir. m. természettudományi társulat megbizásából. U. ott, 1888. (A m. tud. akadémia Marczibányi-féle jutalmát nyerte 1889-ben. Ugyanez németűl, ford. Rózsahegyi Aladár. U. ott.)
4. A Vorticellinák rugalmas és összehuzódó elemei. székfoglaló. U. ott, 1891. (Értekezések a term. tud. köréből XXI. 3. sz. Ugyanez németül a Math. und Naturw. Berichte aus Ungarn X. 1892.)
Szerkesztette 1879-től a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőt és 1890 óta társszerkesztője a Természettudományi Közlönynek.
Orvosi Hetilap 1869. 1872.
Szinnyei Könyvészete.
Szinnyei Repertóriuma (Természettud.) 321.
Daday, Magyar Állattani Irodalom I. II.
M. Könyvészet 1888.
Akadémiai Értesítő 1889. 128. 1890. 307.
Kolozsvár 1889. 9. sz.
Vasárnapi Ujság 1892. 8. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT