Bulyovszky (Gyuláné) Lilla,

Full text search

Bulyovszky (Gyuláné) Lilla,
szinművésznő, előbbinek neje és Szilágyi Pál szinész leánya, szül. 1833. máj. 25. Kolozsvárt; atyja oldalán a szinpad gyakorlati iskolájában nevekedett s már gyermekkori szavalási kisérletei alkalmával lelkéhez nőtt az irodalom szeretete. 1840-ben alkalmazták a nemzeti szinháznál gyermek szerepekre. A Falura kell mennie cz. vígjátékban (1846. decz. 9.) vonta először magára a közönség figyelmét Paulina szerepében. Jelentékenyebb szerpeket Ráday s Erdélyi igazgatása alatt (1847–49.) játszott. De tehetsége csak akkor fejlődött ki teljesen, miután Bulyovszky Gyula neje lett (1848. nov. 9.), mire Festetich Leo gróf és Simoncsics János igazgatók alatt kiváló szerepeket játszott. A Pesti Napló kritikái s Komlósy Idával való vetélkedése nagy mérvben hatottak kiképzésére. Midőn Rachel a nemzeti szinpadon föllépett (1851. szept.), művészete annyira elragadta, hogy vágyott a párisi szinpaddal mgismerkedni; később Párisba utazott és ott, midőn Jules Janin előtt magyarul és francziául szavalt, ez hizelgő tárczát irt szavallatáról. A hazai szigorú kritika mindinkább elidegenítette őt a magyar szinpadtól, melytől 1859-ben megvált, mire Berlinben egy évig Döring tanítványa volt. Coburg-Gothában lépett fel először a német szinpadon és sikert aratott. 1860. Boroszlóban, Hamburgban, Weimarban, Meiningenben és újra Boroszlóban szerepelt. 1861. máj. a drezdai udvari szinházhoz szerződtetett, hol Davison és Devrient oldalán játszotta legjobb szerepeit; ezután mint szász kir. udvari szinésznő több helyütt szerepelt dicsőséggel és nagy anyagi haszonnal; a legnagyobb kitüntetések Münchenben érték, hol a kir. udvari szinházhoz szerződtették, de féléves szabadságai alatt föllépett a bécsi Burgban és a berlini udvari szinpadon is; Budapestre is eljött és miután kétszer magyarul játszott jótékony czélra, az erzsébettéri (azóta lebontott) német szinházban egy hónapig szerepelt; ezután következtek rigai, amsterdami és újra hamburgi vendégjátékai. 1863. jún. 23-án édes atyja Szilágyi Pál 50 éves szinészi pályájának jutalomjátékában mint Lecouvreur Adrienne lépett föl. 1875 tavaszán véglegesen megtelepedett Budapesten; ekkor vendégszerepelt Székesfehérvárott és Aradon (a hol hazájától elbúcsúzva utolszor és visszatérve először játszott). Ezután visszavonult a szinpadtól és fölváltva gmundeni nyaralójában és Budapesten lakik.
Fordított szindarabjai, beszélyei, utirajzai s tárczái a következő lapokban s évkönyvekben jelentek meg: Hölgyfutár (1850: Moiroud et comp. vígj. 1 felv. Bayard és Duvernois után francziából ford., először adatott a nemz. szinházban okt. 11.; 1851: Kapus és fia, vígj. 2. felv. Bayard és Varennes után fordította, 1-ször júl. 1.; Politika és szerelem, vigj. 3 felv. Frederice után szabadon ford. 1-ör nov. 8.; 1852: Fehér Otello, vigj. 1 felv. Brisebare után francziából ford. 1-ör ápr. 17. (1853–54. 1857. 1860.); M. Thalia (1853. hol első beszélye jelent meg); Szikszói Enyhlapok (1853.); Divatcsarnok (1853. 1856.); Délibáb (1855–56.); Szépir. Album (1856.); Szinházi Naptár (1857.); Délibáb Képes Naptár (1857); Hölgyfutár (1857.); Budapesti Hirlap (1857.); Pesti Napló (1858. 38. sz.); Nefelejts (1859. 1864–65. 1869.); Alföldiek Segély-Albuma (1864.); Főv. Lapok (1874. 1877. 1879–80. 1883.); Koszorú (1880.)
Munkái:
1. Novellái. Pest, 1855–57. Négy kötet. (Ism. M. Sajtó 1855. 72. sz. Családi Lapok 1857.)
2. Mein Reisetagebuch. U. ott, 1858.
3. Norvégiából. Uti emlékek. Pest, 1866. Két kötet. (Németűl: U. ott. 1858?)
Még a következő szinműveket fordította: Egy nő kinek két férje van, vígj. 1. felv. francziából ford., Keztyű és legyező, viígj. 1. felv. Bayard és Duvernois után francziából ford, Ne nyulj a királynéhoz, vígj. 3 felv. először adatott a n. szinházban 1850. szept. 2. Ism. P. Napló 150. 151. sz. Tiszaháti libácska, vigj. 1 felv. Bayard után magyar szinre alkalmazta, először adatott a nemzeti szinházban 1853. decz. Ism. P. Napló 855. sz.; Lelkiismeret dráma 3. szak. 6 felv. Dumas Sándor után francziából ford. 1-ör 1855. aug. 21. Ism. P. Napló 1855. II. 57. sz.; Gauthier Margit, der. 5 felv. ifj. Dumas Sándor regénye után; 1-ör 1855. nov. 26. Ism. Greguss Ágost, Tanulm. II. 31. 244. l.; Gabriela vagy szív és művészet, dr. 5 felv. Fortis Leo után ford. Csepy Pál, szinre alkalmazta, 1-ör 1857. ápr. 1. Ism. Greguss A., Tanulm. II. 165. l., A tücsök, falusi életkép 5 felv. Birch-Pfeifer után németből ford. 1-ör 1857. jún. 5. Ism. P. Napló 30. sz. és Greguss Tanulm. II. 255. l.
Arczképe: Arczkép-Albumban 1855. (Barabás rajza), Magyar irónők arczképcsarnoka, kőre rajzolta Grimm Pesten 1862. nyomt. Pollák (Légrády) testvérek; Koszorúban (1880. fénynyomat).
Hetilap 1854. 23. sz.
Arczkép-Album I. 1855. arczk.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Iris (Grácz) 1857. 12. sz.
Nagy-Világ Képekben 222. l.
Pester Lloyd 1858. 40. 1860. 164. sz.
Europa 1859. 5. sz. (Kühne Gusztáv.)
Illustr. Zeitung 1859. 824. sz. arczk.
Hölgyfutár 1860. 85. sz. 1863. 2. sz.
1863: M. Sajtó 142. 241. sz. Koszoru II. 16. sz. P. Napló 145. sz.
Waldheim. Illustr. Zeitung 1863. 84. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1866. 7. 8. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 22. sz. arczk.
Abauj Kassai Közlöny 1876. 9. sz.
Figyelő, 1876.
Főv. Lapok 1877. 197. sz.
Szinnyei Repertóriuma Történ. II.
Petrik Könyvészete.
Koszorú IV. 1880. (Egy kis autobiographia.
Borsodm. Lapok 1884. 33. sz.
Fáylné-Hentaller Mariska, Magy. Irónőkről.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT