Brutus János Mihály, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Brutus János Mihály,

magyar kir. történetiró, szül. 1517-ben Velenczében tanult Paduában; szülővárosában a szent Ágoston rendjébe lépett és abban sok évet töltött; a fogadalmakat letette s a hittudományi tanfolyamot elvégezte. De a szerzetes élet szigorával nem tudván megbarátkozni, a szent széknél kieszközölte a fogadalmaitól való fölmentést. Ekkor a tanári pályán keresett alkalmazást. Azokhoz csatlakozott, kik a német reformátorok példájára Olaszországban is az egyház tanai és intézményei ellen állást foglaltak. Ezzel magára vonta az inquisitio üldözését, mely elől menekülnie kellett. Utóbb külföldre vándorolva, kalandor életet folytatott; három helyen házasodott meg és mindegyik nejétől voltak gyermekei. Fékezhetetlen tudományszomjától ragadtatva beutazta Olasz-, Spanyol-, Franczia- és Németország legnevezetesebb városait. Bécsi utjában ismerkedett meg 1573-ban Báthory Istvánnal, a későbbi lengyel királylyal, ki akkor Zápolya követe volt; ez magával vitte Erdélybe s udvaránál alkalmazta; sőt mikor lengyel királylyá választották, oda is elvitte s vendégszeretőleg bánt vele. Brutus, ki Európa legtudósabb embereivel barátságos összeköttetésben állott, szabadabb világnézetet vallott, kényelmesebb életet folytatott s a protestánsok hitelveinek hódolt. Báthory István halálával B. elhagyta Lengyelországot. 1588-ban Rudolf király történetirói minőségben alkalmazta s fizetését 600 rhénes forintban állapítá meg. 1591. decz. 16. elutazott Erdélybe Báthory Zsigmondhoz; előbb Galgóczon barátjánál gróf Salm Gyulánál időzött, kinek ajánló levelével decz. 21. indult tovább. Meghalt 1592. máj. 16. Gyulafehérvárott.

Báthory István megbizásából irta meg Magyarország történetét, Bonfini munkájának folytatásaként; 1490-től 1571-ig dolgozott rajta, de befejezésében megakadályozta őt halála, és az elkészült munkának is csak 13 könyvét birjuk. B. az egykorú Jovius és Centorius mellett, főleg hazai (részint már elveszett) irókból, hivatalos irományokból és levelezésekből lelkiismeretesen szőtte előadását. Halála után kéziratai az udvar által összegyűjtve Bécsbe kerültek. Történetéből csak három példány létezik: egyik 9 könyvből áll és a cs. kir. könyvtárban őriztetik; másik 10 könyvből Pray hátrahagyott könyvei közt találtatott és a harmadik Wilnában van.

Munkái:

1. Epistolae clarorum virorum. Lugduni, 1561.

2. Florentinae historiae. U. ott, 1562.

3. De historiae laudibus. Cracoviae, 1578.

4. Praeceptorum conjugalium liber unus. U. ott, 1578.

4. Oratio de Ernesti, Archid. Austriae laudibus. Frankof. 1590.

5. Opera varia selecta. Berolini, 1697.

6. Brutus János Mihály magyar királyi történetiró. Magyar Historiája 1490–1552, a m. k. egyetemi könyvtár eredeti latin kéziratából a szerző életével közli Toldy Ferencz. I. II: kötet. Bpest, 1863–67. III. kötet, szerk. Nagy Iván. U. ott, 1877. (Monum. Hung. Hist. II. osztály XII., XIII., XIV. kötet. Ism. Bud. Szemle Uj Foly. V. XI. 1866. 1868. Századok 1877.)

Bod, M. Athenas 348.

Wiener Anzeigen V. 44. 45.

Neues Ung. Magazin 1791. I. 274.

Katona, Historia Critica XXVIII. 839.

Ballus, Beschreibung der Freistadt Pressburg 184.

Tud. Gyűjt. 1825. 56.

Magazin für Gesch. u. Liter. Siebenb. I. 1844–45. 43. l.

Toldy, Ujkori M. Nemz. Irod. Tört. 47. és Munkái I. 61.

Századok 1877. 656. 855. 1887. (Fraknói Vilmos.)

Tört. Tár 1879. (Fabritius Károly.) 1881.

Vietorisz József, Brutus János magyar történetének latinságáról, 1890.