Brodarics (Brodarith) István, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Brodarics (Brodarith) István,

váczi püspök és II. Lajos király kanczellárja. 1490 körül a Szerémségben született és a páduai egyetemen tanult; 1512-ben Szatmári György nagyváradi püspöknek korlátnoki titkárja volt. Mint pécsi prépost több izben járt követségben Zsigmond lengyel királynál, 1525-ben pedig Rómában VII. Kelemen pápánál, kitől pénzbeli segedelmet kért a török ellen. Ezen utazásából 1525. szept. 13. Budára érkezett, 1526. márcz. 11. a király az ország kanczellárjává nevezte ki. Ezen minőségben követte II. Lajost a mohácsi táborba. B. megmenekült a vészből és egy ideig Ferdinand pártján volt; miután Zápolya ellen kiütött a háború, nem akarván abban részt venni, Lengyelországba vette magát és a krakkói püspöknél Tomicky Péternél tartózkodott. Mikor került onnan vissza, bizonytalan; de 1535-ben Frangepan Ferenczczel és Verbőczy Istvánnal együtt ő alkudozott Bécsben János király részére fegyverszünetért. 1536. márcz. pécsi, 1537-ben váczi püspök lett; 1539-ben Verbőczy Istvánnal Lengyelországban járt, hogy megkérje János király számára Zsigmond király leányát Izabellát, kit aztán Perényi Péter és homonnai Drugeth István társaságában Budára és Székesfehérvárra elkisért. Meghalt 1539. nov. 7. Váczon.

Leirta I. Zsigmond lengyel király számára a mohácsi csatát, mely művét legelőször Pyrser Mátyás adta ki Krakkóban 1527-ben: De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima historia czímmel; azután Samboki János (Sambucus) Bonfini Decasaihoz adott toldalékába bevette (Basiliae, 1568.; ennél jobb az 1581. frankfurti kiadás) és külön is megjelent ezen czím alatt: Stephani Broderici narratio de praelio quo ad Mohatzium anno 1526 Ludovicus Hungariae rex periit. Cum commentario Joh. Casp. Khunii. Argentorati, 1688. (Magyarra fordította Letenyei János. Buda, 1795.)

Tomicius Péter krakkói püspökkel folytatott levelezése, mely az idejebeli történetekre világot vet, a varsói országos könyvtárban van.

Ábel Jenő (Adalékok 30 l.) egy levelét közli 1512-ből, melyben Janus Pannonius codexéről tesz említést.

Nevét többnyire Brodericusnak, néha Brodarithnak irta.

Czvittinger, Specimen 91.

Bod, M. Athenás.

Horányi Memoria és Nova Memoria.

Weszprémi, Pannoniae Luctus 1799. VII.

Panzer, Annales Typogr. VI. 489.

Catalogus Bibl. Franc. Com. Széchenyi I. 163.

Közh. Esm. Tára II. (Fábri Pál.)

Uj M. Múzeum 1854. I. 265.

Estreicher, Bibl. Polska XVI.