Beck Károly, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Beck Károly,

német költő, magyar származású, szül. 1818. máj. 1. Baján, zsidó szülőktől; atyja, ki kereskedő volt, fiát is ezen pályára szánta, de a fiú nem volt erre hajlandó s Baján a gymnasiumot végezvén, Bécsbe ment orvosnövendéknek, de rövid idő mulva elhagyta az egyetemet és Lipcsébe ment, hol a bölcseleti karba beiratkozott. Itt fiatal iró- s művésztársai körében kizárólag a szépirodalomnak, költészetnek és tudománynak élt. 1841-ben Pestre jött lakni szüleihez, kik időközben a fővárosba költöztek. 1843-ban ismét Bécsbe ment, hol benső viszonyba lépett Lenau Miklóssal. 1844-ben Berlinbe hajtotta ismeretszerzési vágya s nyugtalan szelleme; ezen évben, valamint 1861. és 62-ben költeményeiből felolvasásokat tartott Drezdában, Weimarban és Berlinben. 1846. tavaszán haza látogatván, ez alkalommal találkozott Petőfivel is, kit verseiből már ismert. A találkozást állítólag Kertbeny közvetítette. Beck a Pesti Divatlap szerint (1846. 15. sz. ápr. 9. 297. l.) Petőfivel értekezvén, ennek költeményeiből egy kötetnyit németre akart fordítani, s miután állítása szerint a németek Petőfit leginkább ismerik, remélte, hogy annak verseiből legalább is 5000 példány fog elkelni külföldön. A találkozást később részletesen és kiszinezve leirta Beck maga a Berliner National-Zeitungban (1864). Közleményét ekkor átvették a pesti német és magyar lapok. Feltünő, hogy B. a szándékolt forditásról nem tesz említést; pedig alighanem e czélból irta le számára P. önéletrajzát németűl, melyről B. azt mondja, hogy P. azt emléklap gyanánt adta át neki, midőn őt a gőzhajóhoz kisérte s tőle elbucsúzott. Ez önéletrajz Beck K. halála után Fischer S. birtokába került, ki annak hasonmását Petőfiről irt munkájához mellékelte. Az 1848-as mozgalmak kitörése után állandóan Bécsben telepedett le, hol 1879. ápr. 10. meghalt. Utolsó éveiben nagy inségben élt, a német Schiller-egylet, a bécsi Concordia és az állam kegydíjaiból tengődött, úgy hogy 1878–79. telén gyűjtést is kellett számára rendezni. Még ifjú korában áttért az ev. vallásra.

Munkái:

1. Nächte. Gepanzerte Lieder. Leipzig, 1838.

2. Der fahrende Poet. Dichtungen. U. ott, 1838.

3. Stille Lieder. 1. Bdchen. U. ott, 1840.

4. Saul. Ein Trauerspiel in 5 Aufz. U. ott, 1841. (Ism. Blätter für liter. Unterhaltung 358. sz.)

5. Jankó, der ungarische Rosshirt. U. ott, 1841. (Ism. Sonntagsblätter. Bécs, 1844. 2. jav. kiadás. Berlin 1853. 3. kiadás.)

6. Gedichte. Berlin, 1846. (4. kiadás; tiz kiadást ért.)

7. Lieder vom armen Mann. Leipzig, 1846. (3. kiadás U. ott, 1848.)

8. Gepanzerte Lieder. Berlin, 1848. (Szabadság dalok.)

9. Monatsrosen 1. u. 2. Strauss. Januar u. Febr. U. ott, 1848.

10. An Franz Joseph. Gedicht. Wien, 1849. (2. kiadás. U. ott, 1849.)

11. Aus der Heimath. Gesänge. Dresden, 1852. (2. kiadás.)

12. Mater Dolorosa. Erzählung. Berlin, 1853. (2. kiadás. U. ott, 1854. Magyarúl Beck Hugó által. Pest, 1864.)

13. Epistel an den Czaren. Berlin, 1854.

14. Jadviga. Gecicht in 11 Gesängen. Stuttgart, 1864. (Bálint Gyula ford. magyarra. Pest, 1864.)

15. Still und bewegt. Berlin, 1870.

16. Petőfi Sándor Beck Károly tollából. Ford. Witt Fülöp. Berlin, 1879.

Szerkesztette a Frische Quellen cz. szépirodalmi évkönyvet Pesten 1855-ben, de csak ezen egy évfolyama jelent meg 10 füzetben; 1857-ben Bécsben Gesellschafter in Wien cz. szépirodalmi lapot adott ki, d e fél év mulva ez is megszünt.

Érdekes lesz róla még fölemlíteni, hogy magyarúl is irt, ugyanis az Ország Tükrébe (1862) Együttlétem ünnepelt honfitársakkal 1843–44. cz. naplójegyzetekben Lenau Miklóssal való baráti viszonyát irja le; a Koszorúba (1879. I.) pedig Visszaemlékezések Petőfi Sándorra cz. czikket irt.

Blätter für liter. Unterhaltung. Leipzig, 1845. 129–132. sz.

Ujabbkori Ism. Tára I.

Wurzbach, Biogr. Lexikon I. (hol életére és munkáira vonatkozó bő repertórium található.)

Der Fortschritt. Wien, 1861. 139. sz.

Estike 1855. 77. sz.

Ország Tükre 1862. 15. 16. sz.

Pesti Hirlap 1879. 100. sz.

Zala 1879. 16. sz.

Zalai Közlöny 1879. 32. 37. 38. sz.

Fővárosi Lapok 1879.

Koszorú 1879.

Függetlenség 1887. 86. 87. sz.