Balsaráti Vitus János, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Balsaráti Vitus János,

bölcselet- és orvostudor, sárospataki ev. ref. tanár és lelkész, szül. 1529-ben Dombegyházán, Csanádmegyében. Atyja Vitus Lukács a Jaksics család nagylaki kastélyának gondviselője volt, ki midőn családját Dombegyházán meglátogatta, dúlták föl a törökök e várost és hurczolták lakosait, köztük V. Lukácsot és feleségét is rabságba, a hol mindketten elpusztultak. Gyermekök, János 3 hónapos volt ekkor és a lángok közűl egy török katona mentette ki. Anyai nagybátyja, Fedor Ferencz magával vitte Balsarát faluba (valószinüleg a ma Basarága nevet viselő puszta Dombegyháza közelében, Aradmegyében) és neveltetéséről gondoskodott. Ennek emlékeül Vitus a Balsaráti nevet egész életében megtartotta. Felserdülvén a gyermek, Jaksics Péternek, a n.-laki várkastély urának özvegye, Anna vette gondjai alá. Igy nyert első iskolai kiképeztetést Gyulán; majd Erdődre ment tanulni Kopácsi Istvánhoz, kit 1547-ben Nagybányára, 1549-ben pedig Patakra is követett. Miután Vitus a theologiában és más tudományokban előmenetelt tett, a latin és görög irodalmat tanította kezdőknek. 1549. utolja felé Vittenbergába ment Melanchthon Fülöp előadásainak hallgatására; a szükséges költségekről Jaksics Anna, a fölebb említett Péternek leánya, gondoskodott. Itt a philosophiát és theologiát tanulmányozta s 1554-ben bölcselettudor lett. 1556-ban Melanchthon tanácsára az orvosi szakra adta magát és hét évi Vittenbergában való tartózkodás után megindult Olaszországba, hol Bologna s Padua egyetemeit látogatta s orvosi tudorságot nyert. Ezután meglátogatta Rómát, hol IV. Pál pápa udvarában orvosi gyakorlata is volt. 1560-ban Perényi Gábor országbiró által haza szólíttatván, nála udvari orvos lett, majd tanácsos volt Patakon és felügyelt az iskolára, melynek, igen hihető, ekkor lett helyettes igazgató-tanárává is az öreg Kopácsi mellett. Miután Perényi 1567-ben meghalt, Vitus szolgálatai megszüntek az udvarnál, mire egyházi hivatalba lépett és 1568-ban jelent volt a kassai zsinaton 1570-ben liszkai, 1571-ben sárospataki prédikátor lett és mint ilyen az iskola gondnoka és tanító is egyuttal. Meghalt 1575. ápril. 7. Sárospatakon. Emlékbeszédet mondott fölötte Szikszai Fabricius Vazul, mely megjelent Vittenbergában 1576-ban. II. Miksa császár czimeres nemes levéllel tüntette ki.

Munkái:

1. De remediis pestis prophylacticis. H. n. 1564.

2. A keresztyén vallásnak minden ágazati rövid summában foglalva. H. n. 1571.

A magyar chirurgia, az az a seb gyógyításának mesterségiről irt négy könyvek cz. munkája kéziratban maradt és nemzeti orvosi irodalmunk nagy kárára mai nap is lappang vagy talán el is veszett.

Egy levele, melyet Bolognából irt, közölve van a szászbeszterczei ev. gymnasium 1862. Programmjában.

Irt latin verseket is.

Bod, M. Athenas 19.

Weszprémi, Succincta Med. Biogr. I. 10.

Benkő, Transsilvania II.

Horányi, Memoria I. 110.

Katona, Historia Critica XXV. 628.

Szombathi János, Sárospataki Kolleg. Tört. 24.

Szinnyei, Könyvészete.

Kerékgyártó Árpád, Magyarok Életrajzai I. 182.

Fabó, Monumenta II. 96.

Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története 1878.