Bálint Gyula (István),
Bálint Gyula (István),
nyug. kath. tábori lelkész, szül. 1824. febr. 18. Csik-Kozmáson, Csikmegyében, nemes székely szülőktől; a gymnasiumot Csik-Somlyón, a bölcseletet Kolozsvárt végezte, mire a Ferencz-rendiek szerzetébe lépett és egy évet Mikházán töltve, Gyulafehérvárra küldték theologiára. 1849 végén áldozó pappá szenteltetett Kolozsvárt. 1851-ben Marosvásárhelyt kezdte a tanítást, de már 1851-ben tábori pappá neveztetett ki a 6 számú gróf Coronini gyalogezredhez. Míg ezredével 9 év alatt Bukovinán és Galiczián keresztül bolyongott, megtanult németűl és olaszul. 1859-ben az olasz háboruba ment ezredével; 1860–64-ig Bécsben lakott. 1864-ben Schleswig-Holsteinban szolgált mint tábori főpap és porosz arany katona-rendet nyert, később pedig az 1873-iki jubilaris emékérmet. Az 1866. olasz hadjáratban is részt vett; azután ismét Bécsben és Welsben tartózkodott. 1871-ben nyugalomba vonult és jelenleg Kolozsvárt él.
Német, olasz és latin költőkből fordított, eredeti népies versei pedig a következő lapokban jelentek meg: 1850–59-ben a Katholikus Néplapban, hova sok galicziai levelet és népies verset irt, Hölgyfutárban (1859–63), Napkeletben (1860–62), Nefelejtsben (1863.), Fővárosi Lapokban (1865.), Idők Tanújában (Kozmási, Csik-Kozmási s Alcsiki álnevek alatt); időközben lefordította Dantét hexameterekben úgy, hogy a terzinák rímelnek; ebből Zoványi Autonomiájában két ének, Magyarország és a Nagyvilágban hat ének jelent meg; az utóbbi lapban Horatius III. 6. (1875.) és Ovid Heroid. XI. (1877.) fordítását is közölte. Irt még a Szabad Egyházba, Borsszem Jankóba s Bolond Istókba. Később a marosvásárhelyi Erdély cz. lapba több éven át nagy számú eredeti verset irt és fordított Schillerből; a Maros-Vidékben is több költeménye jelent meg a legközelebbi időig. A gyulafehérvári Egyházi és Iskolai Lapban és a Közművelődésben sok vallásos költeményt közölt. Irt e közben a Székelyföld, Háromszék, Baloldal, Nemere, Ellenzék, Kolozsvár cz. lapokba verseket, de legtöbbet a Magyar Koronába, Magyar Államba s ennek melléklapjába, a Szépirodalmi Kertbe.
Munkái:
1. A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tassó után ford. Bécs, 1863. (Ism. Bud. Szemle XVI. 1878. Imre S.)
2. Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után ford. Pest, 1864.
3. Vers-szemelvény A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán ford. Gyula-Fehérvár, 1871. (Előbb az Egyházi és Iskolai Lapban.)
4. Phaedrus aesopi meséi. Magyarra ford. Kolozsvár. 1876. (Előbb a Keletben 1876.)
Bécsben lefordította Lewald Tornister-Büchlein-jét (Katonai Táska-könyv 165 lap sat.) Kéziratban: az egész Dante fordítása, Aesop 210 eredeti meséje népies versekbe magyarítva és 40 ív mindennünnen összeszedett jeles mondások.
Munkálatok. Kiadta a bpesti növ. papság magyar egyes. XLVI. K. 364. 415.
Petrik Könyvészete.
Catalogus Bibl. Joann. Card. Simor 74. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
