Ábrai Károly,
Ábrai Károly,
középiskolai tanár és volt polgármester, családi nevén Figura, szül. Szatmárt 1830. decz. 8.; a gymnasiumi tanfolyamot Szatmárt és Lőcsén végezte. Résztvett a szabadságharczban, előbb mint «debreczeni vörös szalagos önkéntes», majd mint honvéd, Máriássy, Dembinszky, Visoczky, Perczel és Mészáros tábornokok parancsnoksága alatt. A harczok lejártával 1850–53-ig a jogi és theologiai tanfolyamot végezte a debreczeni ref. főiskolában; 1853-ban szülőföldjére Szatmárra hivatott meg ref. segédlelkésznek és gymnasiumi tanárnak; 1862-ben a hódmezővásárhelyi ref. lyceum tanára lett. 1870-ben Hódmezővásárhely város főjegyzőjévé választatván meg, elhagyta a tanári pályát; alig másfél évig volt itt főjegyző, midőn 1871-ben Csongrádmegye főjegyzővé választotta, mely állást öt évig viselte; majd 1876-ban Hódmezővásárhely közönsége a város polgármesterévé választotta; mely tisztéről 1884. okt. 31. lemondván, az irodalomnak és családjának él.
1846-ban az Életképekbe küldött Julius név alatt fürdői tudósításokat és rövid utirajzokat és a nevezett lapnak állandó munkatársa maradt. 1848–49-ben dolgozott még a debreczeni Alföldi Hirlapba, Pesti Hirlapba és több más kisebb lapba J. Sz. Á., m., mk., mi. betűk és «vörös szalagos» név alatt tábor-, csata- és életképeket, utleirásokat és charivariféle apróságokat a katonai életből. 1852-ben a Szilágyi Virgil által szerkesztett Budapesti Visszhangban, 1853-ban a Délibábban, 1854-től kezdve a Hölgyfutárban irt fürdői tudósításokat, rövidebb utleirásokat, tárczaczikkeket, beszélyeket és aesthetikai értekezéseket, legtöbbnyire név nélkül; később Tóth Kálmán és utódja Balázs Frigyes szerkesztése alatt körülbelől egy évtizeden át állandó és rendes munkatársa volt e lapnak; elbeszéléseit, novelláit és tárczaczikkeit saját neve alatt közölte. 1856–60-ig a Vahot Imre által szerkesztett Napkeletbe írt novellákat és történelmi tárgyú rövidebb dolgozatokat, 1859–62-ig a Divatcsarnoknak, 1860-ban a Családi Körnek, 1868–73-ig a Nefelejtsnek és 1864–68-ban a Fővárosi Lapoknak volt munkatársa. Elbeszéléseket irt a Csokonai Albumba (1861.), Gombostűbe (1861–62.), Ország Tükrébe (1864.), a Nemzeti Képes Ujságba (1863.) és az Igazmondóba (1867.) 1865-től kezdve több éven át a Honban, különösen ennek esti lapjában közölt szépirodalmi dolgozatokat, leginkább az 1848–49. honvéd-világból, kisebb aesthetikai czikkeket, birálatokat (sokszor m. és mi. betűk alatt), és «vidéki társadalom» czikkeket név nélkül. 1886–69-ben a Magyarország és Nagyvilágnak, 1868-ban a Hazánk és a Külföldnek, 1862–69. a Hortobágynak, 1864-től a Szegedi Hiradónak és 1889-ben a Nagy-Szalonta és Vidékének munkatársa. 1868-ban a Kunsági által szerkesztett Honvédvilágban jelentek meg tőle elbeszélések, valamint a Kossuth-Albumban és 1869-ben a Honvéd-Albumban. Továbbá irt több fővárosi s vidéki naptárba szépirodalmi czikkeket.
Munkái:
1. Történeti beszélyek 2 kötet. pest, 1859.
2. Az utolsó Szapolai. Regény 4 köt. U. ott, 1860. (Ism. Nefelejts.)
3. Egy esküszegő király. Regény. U. ott, 1861.
4. Emléklapok a hazai történelemből. Ugyanott 1861.
5. Rajzok nemzetünk múltjából. U. ott. 1862.
6. Nagy Hazafiak. Regény 3 kötetben. U. ott. 1865.
7. Hangok a viharból. Ujabb beszélygyüjtemény. U. ott, 1869.
8. Magyarország 1848–49. Regényes korrajz. U. ott, 1870.
A Heckenast Gusztáv által 1865-ben megindított Regélő folyóiratnak egyik főmunkatársa volt s több novelláján kivül a következő regényei jelentek meg ebben: A paradicsom-kertben. 2 kötet (1866.) Vihar után. 4 kötet (1867.) és Romok a hullámtörésből. 4 kötet (1868.)
1861-ben indította meg Szatmárt a Szatmári Értesítő vegyes tartalmú hetilapot Börkey szerkesztői czíme alatt, maga főmunkatárs czég alatt intézte a szerkesztést; 1862-ben a lapot Tárogató cz. hetenként kétszer megjelenő társadalmi s vegyes tartalmú lappá alakította át Zombori Gedő tanártársának adván át a szerkesztést és maga mint főmunkatárs maradván a lap mellett. 1861-re szerkesztette a Szatmári képes Naptárt is. 1869-ben H.-M-Vásárhelyen alapította a Vásárhelyi Közlönyt és szerkesztette 9 éven át.
Álnevei s jegyei: Julius, Szathmári, Vörös szalagos, m. i., m. k., sk., Θ, xx. Az álneveket az Életképekben 1846–47, Alföldi Hirlapban 1848–49., Budapesti Visszhangban 1852.; a betűket és jegyeket a Délibábban 1853., Szatmári Értesítőben és Tárogatóban 1861–64. és Vásárhelyi Közlönyben 1869–85-ben használta.
Szinnyei Repertoriuma I. II.
Moenich és Vutkovich, Magyar Irók Névtára.
Suhogó 1884. 1. sz. arczk.
Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
Önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
