Vincze Lajos

Full text search

Vincze Lajos (Erdőgyarak, 1920. jan. 26.Toledo, 1990. máj. 21.): néprajzkutató. Tudományos pályáját a kolozsvári egy.-en kezdte. Első tanulmányát a kolozsvári Hitelben publikálta a bihari Sitér énekkultúrájáról. Részt vett a kolozsvári egy.-i fiatalok falukutató táborában Bálványosváralján. Tanulmányt írt a bálványosváraljai asszonyok kenderfeldolgozó munkájáról (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok, 1945, olaszul a Rivista di Etnografiában jelent meg, 1948). A II. világháborúból 1945 tavaszán tért vissza Kolozsvárra, majd elhagyta az országot. Előbb Olaszo.-ban élt, onnan Argentínába utazott. Buenos Airesben telepedett le, ahol az argentin hírügynökségnél, ill. a rádiónál dolgozott. Közben a spanyol eredetű lakosság körében népköltészeti gyűjtést végzett. 1964-től az USA-ban élt, Kentucky államban a morehead-i egy.-en spanyol, francia és olasz nyelvet oktatott, majd a Bowling Green-i egy.-en néprajzot és szociológiát. Országúti baleset következtében halt meg. – Kutatóként a román és m. pásztorszervezettel, a pásztorok gazdasági tevékenységével, munkaszokásaival foglalkozott. Népszerűsítő cikkekben írt Bartók Béláról, a népballadáról, a cigányzenéről, am. népzenei stílusokról. – F. m. Theoretic trends in the Argentine folklore (Műveltség és hagyomány, Bp., 1971); Continuity and change of kinship and address terms in Hungarian peasant village (Acta Ethnographica, 1986-1988); Women, sex and hard in peasant pastoralism. Ideen, objecte und Lebensformen. Gedenkschrift für Zsigmond Bátky (Székesfehérvár, 1989). – Irod. Gunda Béla: V. L. (Néprajzi Hírek, 1991. 1. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT