Váradi Hédi
Váradi Hédi (Újpest, 1929. szept. 22. – Bp., 1987. ápr. 11.): színésznő, Kossuth-díjas (1975), Jászai-díjas (1960), érdemes művész (1968), kiváló művész (1973). A Színház és Filmművészeti Főisk.-n 1952-ben nyert oklevelet, és a Madách Színház szerződtette. Már ebben a színházban, egészen fiatalon nagy drámai szerepeket játszott. 1963-ban átszerződött a bp.-i Nemzeti Színházhoz, s annak tagja maradt haláláig, bár voltak évek, amikor egyáltalán nem foglalkoztatták. Ezekben az időkben önálló gyermekműsorával, előadóestjeivel járta az országot, ill. vendégként lépett fel a Józsefvárosi Színházban. Minden-kosztümös vagy modern-szerepét teljes átéléssel alakította. Művészi skálája igen széles volt, a könnyed humortól a mélységes tragikumig terjedt. Sok filmben és tv játékban is szerepelt. A Magy. Televízió portréfilmet készített róla (1985. szept. 22.). Televíziós műsoráriak az Én most énekelek címet adta (1985). – F. sz. Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Cleopatra (G. B. Shaw: Caesar és Cleopatra); Glafira (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Magdaléna (Móricz Zsigmond: Rokonok); Corday Sarolta (P. Weiss: Marat halála); Maggie (A. Miller: Bűnbeesés után); Dolly (G. B. Shaw: Sosem lehet tudni); Elaine (Weil Simon: Az utolsó hősszerelmes); Lola (Tersánszky Józsi Jenő: A kegyelmes asszony portréja); Kormányzóné (Brecht: A kaukázusi krétakör); Iphigeneia (Euripidész: címszerep); Mira (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom); Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Colombe (J. Anouilh: címszerep); Viktória (Maugham: Imádok férjhezmenni); Kszényija (Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek); Gittel Mosca (Cibson: Libikóka); Stuart Mária (Schiller: címszerep); Marie (Loleh Bellon: Csütörtöki hölgyek); Zsófia (Gyárfás-Visky: Férfiaknak tilos); Delila (Molnár Ferenc: címszerep). – I. f. Kiskrajcár (1953); Éjfélkor (1957); Alba Regia (1961); Puskák és galambok (1961); Gömböc (1962, tv-film); Meztelen diplomata (1963); Utak (tv-film, 1963); Már nem olyan időket élünk (1963); Dóra jelenti (1968). – Irod. Váradi Hédi: Örömhír (Maszk és toll, Film, Színház, Muzsika, 1986. máj. 10.); Fellegi Tamás: Randevú a képernyőn (Képes 7, 1986. máj. 10); Kőröspataki Kiss Sándor: V. H. halálára (Új Tükör, 1987. ápr. 19.); Dallos László: V. H. (Film, Színház, Muzsika, 1987. ápr. 18.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
