Urbán Ernő
Urbán Ernő (Sárvár, 1918. szept. 4. – Bp., 1974. szept. 19.): író, újságíró, Kossuth-díjas (1952), József Attila-díjas (1971). Középisk. tanulmányainak elvégzése után tíz hónapig Pannonhalmán bencés novícius volt. A bp.-i egy.-en magyar–francia szakot végzett, 1927–29-ben az Eötvös Kollégium tagja volt. 1941-től házitanár, egy grófi családnál nevelő, szellemi szükségmunkás, könyvügynök, végül titkár egy vállalatnál. 1939-ben jelentek meg első írásai a Pester Lloydban, majd az Élet, a Napkelet, az Ünnep, a Híd és a Sorsunk közölte verseit és elbeszéléseit. 1942-ben Ének a Dunakorzón címmel verseskötetet jelentetett meg. 1945-ben részt vett a földosztásban és az MKP tagja lett. Előbb járási párttitkár, majd a párt központi vezetősége propagandaosztályának munkatársa. 1945-ben jelent meg A piros csillag meséje c. könyve. 1946–1950 között a Szabad Föld munkatársa, majd segédszerk.-je, 1947-től a Szabad Nép főmunkatársa. 1953-ban a Csillag szerkesztőségének tagja. 1958-tól a Népszabadság főmunkatársa, 1959-ben a Falusi Vasárnap c. hetilap főszerk.-je, egyidejűleg a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának elnöke. Újságíróként széles körű tapasztalatokat szerzett a falusi élet átalakulásáról, ezeket örökítette meg írásaiban. Tündérmajor (Bp., 1950) c. elbeszélő költeményében és más írásaiban a termelőszövetkezeti mozgalom mellett tett hitet. A falu szocialista átalakulását támogatta Gál Anna diadala (Bp., 1951); c. vígjátékában és Tűzkeresztség (Bp., 1952) c. drámájában is. Ez utóbbi filmváltozata ugyanebben az évben a Karlovy Vary-i filmfesztivál „Munka-díját” nyerte. Színműveiben, ha a dogmatizmustól korlátozva is, a paraszti élet akkori valóságos konfliktusait kifejező Uborkafa (Bp., 1953) c. színpadi szatírája már egyértelműen a dogmatizmussal való leszámolást mutatja. E művében a falusi bürokráciát, a vidéki „kiskirályokat” gúnyolta ki. Kemény dió (Bp., 1953) és Terefere (Bp., 1955) c. köteteiben elbeszéléseit, ill. karcolatait gyűjtötte egybe. Pirkadás (Bp., 1955) c. önéletrajzi jellegű regénye a földreform időszakát ábrázolta. Több sikeres film forgatókönyvét írta (Tűzkeresztség, Vihar, Hintónjáró szerelem). Kutyaszorító (Bp., 1956) c. regényében az ötvenes évek közepének falusi világát, Forgószél (Bp., 1958) c. regényében az 1956 utáni vidéken beállt konszolidációt mutatta be. Az újjászervezett szövetkezetek sikereiről szól Aranyfüst (Bp., 1960) c. regénye. Humoros karcolataiból Jó mulatást! Vidámságok könyve (Bp., 1959), riportjaiból Földközelben (előszó: Dobi István; Bp., 1959) c. kötetében válogatott. Árnyak és sugarak (Bp., 1961) c. „filmregénye” egy fővárosi „galeri” históriáját beszélte el. A nagy kaland (Bp., 1963) c. regénye a váci cementművek építőinek állított emléket. Írott malaszt (Bp., 1967) c. riportregénye morális kérdéseket vet fel, az úgynevezett „átmeneti” társadalom helyzetét vizsgálja. A Szahara szíve (Bp., 1969) c. könyve algériai utazásának élményeit foglalja össze. A krónikás tollával (Bp., 1964), Világunk varázsa (Bp., 1974) és az Eleven történelem (Bp., 1975) c. kötetei riportjait, Pörben a világgal (Bp., 1970) c. kötete válogatott elbeszéléseit tartalmazza. Élete végén több felfedező értékű televíziós riportfilmet forgatott. A riportnak meghatározó szerepe volt szépirodalmi munkásságában. Mint fáradhatatlan újságírót és érzékeny megfigyelőt, az emberi sorsok nagy fordulatai érdekelték. Munkái dokumentum-értékűek, történeteit anekdotikus módon adta elő. A magyar irodalmi népiesség elbeszélő hagyományait követte. – Irod. Bodnár György: U. E. új darabja és a szatíra kérdései (Társad. Szle, 1954); Ordas Iván: U. E. (Jelenkor, 1961); Simon Zoltán: Írott malaszt (Kritika, 1968); Csák Gyula: Valóságközelben (Élet és Irod. 1971); Gáll István: U. E. meghalt (Új Írás, 1974. 11. sz.); Simon István: Interjú U. E.-vel (Írószobák, Bp., 1976); Kovács Imre: Találkozások. U. E. (Lobogó, 1977. 33. sz.); Tamás István: A valóság vallatója: U. E. (Tizenhárom hónap, Bp., 1977); Mátyás István: Emlékezés U. E.-re (Kritika, 1978. 9. sz.); Kőházi Zsolt: Igazságkeresőben. U. E.-ről (Életünk, 1978. 1. sz.); László Gyula: Szigligeti árnyak. A mindennapok krónikása (Népszava, 1978. ápr. 15.); Ruffy Péter: Metamorfózis urbánienzis (Világaim, Bp., 1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
