Sarlós Márton

Full text search

Sarlós Márton (Bp., 1886. febr. 5.Bp., 1971. okt. 1.): jogtörténész, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1959). A bp.-i tudományegy.-en avatták jogi doktorrá. 1911-től ügyvéd Bp.-en. Az I. világháborúban orosz hadifogságba esett (1915). A külügyi népbiztosság alkalmazottja és német nyelvi előadó a moszkvai Szverdlov Egy.-en (1920–21). 1921 végén tért haza. 1945-től a népbíróságok, majd a szocialista bírósági szervezet kialakításában és fejlesztésében vett részt, előbb mint a Népbíróságok Orsz. Tanácsának tanácsvezetője, illetve másodelnöke (1945–48), majd a Bp.-i Büntetőtörvényszék, illetve Pest megyei Bíróság elnöke (1948–53). Nyugalomba vonulásáig a bp.-i ELTE jogi karán egy.-i tanár (1953–62). –  F. m. Vízjog és malomipar (Bp., 1930); A polgári perrendtartás egységes szerkezete (Bp., 1932); Egyetemes állam- és jogtörténe (egy.-i tankönyv, Bónis Györggyel, Bp., 1957); A munkásmozgalom harca Magyarországon a XX. században a választójogért és a szabadságjogokért (Bp., 1958); Széchenyi és a feudális jogrend átalakulása (Bp., 1960); A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei (Bp., 1971).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT