Sántha György

Full text search

Sántha György (Kecskemét, 1888. ápr. 4.Kecskemét, 1974. febr. 18.): költő. Az egy.-et Bp.-en, Bernben, Párizsban és Berlinben végezte, filozófiából doktorált. 1909–19-ben Kiskunfélegyházán, 1919-től 1940-ig, nyugdíjazásáig Kecskeméten volt magyar–német–francia szakos tanár. A kecskeméti Katona József Társaság főtitkára, majd ügyvezető elnöke. Az általa rendezett irodalmi estéken Sinka István, Szabó Pál, Féja Géza, Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László léptek fel. A népi írók köréhez tartozott, versei a Hétben, a Nyugatban, a Kelet Népében jelentek meg. A falu életét festő költeményeiben a realisztikus leírások olykor misztikus hangulatokkal keverednek, általában keserű vádiratok a nép sorsa miatt. Hosszú ideig nem publikált. 1945-től nehezen érthető vallásos verseket írt. – M. A bánat harangzúgásban (Kecskemét, 1915); A toronyőr (Kecskemét, 1930); Arany homokon, nomád felhők alatt (Kecskemét, 1935); Naphívás. Válogatott versek 1916–1972 (Féja Géza bevezetőjével, Kecskemét, 1978). – Irod. Varga Miklós: Négyszemközt S. Gy.-gyel (Petőfi Népe, 1968. aug. 25.); Sz. E.: S. Gy. emlékezete (Forrás, 1974. 4. sz.); Veöreös Imre: Búcsú S. Gy. költőtől (Evangélikus Élet, 1974. márc. 31.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT