Sajnovics János

Full text search

Sajnovics János (Tordas, 1733. máj. 12.Buda, 1785. máj. 4.): nyelvtudós, csillagász 1748-ban belépett a jezsuita rendbe. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban, a hittudományit Bécsben, a szaktanárit Győrött és Bécsben végezte. Pozsonyban és Egerben egy-egy évig volt tanár. 1758 – 60-ban a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetben az intézet ugyancsak m. jezsuita vezetőjének, Hell Miksának volt tanársegédje, majd 1765- től 1772-ig a nagyszombati obszervatóriumban működött. 1768-ban Hell magával vitte Norvégia északi részébe, Vardö szigetére, hogy megfigyeljék a Venus bolygónak 1769 jún -ában a Nap korongja előtt történő elvonulását. Ez alkalommal – Hell ösztönzésére – a helyszínen hozzáfogott a m. -lapp nyelvviszony kérdésének tisztázásához. Viszszajövet Koppenhágában a dán tudós társaság előtt beszámolt eredményeiről és kinyomatta munkáját, amelynek Mo.-on megjelent kiadásában először közölte a Halotti Beszéd teljes szövegét is. 1770. jan. 19-én a Dán Kir. Ak. tagjává választották Hellel együtt. A m.-lapp nyelvrokonságot hirdető tanítását itthon a nemesség felháborodással fogadta, de néhányan, így Pray György történetíró már az északi rokonság mellett foglalt állást. A sok támadás miatt lemondott további nyelvtudományi tetveinek megvalósítúáról, 1772-től a budai ak.-n a mennyiségtan tanára és a budai csillagvizsgáló adjunktusa volt. Műve, amely a finnugor-m. nyelvhasonlítás első jelentős kísérlete, a történeti szemleletű és összehasonlító nyelvtudomány terén úttörő jelentőségű és külföldön is feltűnést keltett. Szorgalmas csillagászati észlelő volt, a budai csillagvizsgáló elavult műszereivel sok ezer megfigyelést hajtott végre. Csillagászati könyvecskéje (Idea Astronomiae . . .) kiemelkedő a korabeli ismeretterjesztés terén. – M. Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse (Koppenhága-Nagyszombat, 1770 – 1772) Idea Astronomiae honoribus regiae Universitatis Budensis dicata (Budae, 1778). – Irod. Hám Sándor: S. J. élete és Demonstratioja (Esztergom, 1889); Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról (Bp., 1893); Kisbán Emil: Tordasi és Kálózi S. J. (Bp., 1942); Zsirai Miklós: A modern nyelvtudomány magyar úttörői (I., Bp., 1952); Salánki István: Levél S.-ról (Magy. Nyelv, 1964. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT