Ruzitska György

Full text search

Ruzitska György (Bécs, 1789Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző és pedagógus. Atyja ~ Vencel, bécsi udvari muzsikus. 1810-ben került Erdélybe. Nagyfalun báró Bánffy Jánosnál volt zenetanító, majd 1819-ben Kolozsvárra költözött, ahol zenetanításból élt. Rövid ideig a kolozsvári Nemzeti Színháznál volt karmester, Erkel Ferenccel is ismeretséget kötött. 1835 – 37 között az Új Muzsikai Társaság ig.-ja volt, 1837-ben az ő irányelvei szerint szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek ezután haláláig ig.-ja és tanára volt. 1859-ben kezdte meg írni Önéletrajzát (Lakatos István kiadásában: Egy erdélyi muzsikus vallomásai, Erdélyi Ritkaságok, 3. sz, 1940). – F. m. Magyar nyitány (1820 körül); Alonso (opera, 1826 – 27); Requiem (1829); Talpra magyar (énekkarzenekar, 1848); Te Deum (1850); d-moll szimfónia; továbbá gordonkaművek (köztük: Introduttion et Variations sur un thčme hongrois); zongoraművek, vonósnégyesek, vonósötösök stb. Zenepedagógiai munkák (ének-, zongora-, hegedűiskola, összhangzattan). – Irod. Isoz Kálmán: R. Gy. (jelentés az MNM 1912. évi állapotától, 1913); Isoz Kálmán: R. Gy. (A Zene, 1913. 1. sz.); Lakatos István: A muzsikus-R.-k Erdélyben (Erdélyi Tud. Füz. Kolozsvár, 1939. 111. sz.); Lakatos István: Egy elfelejtett erdélyi muzsikus: R. Gy. (A Zene, 1939 – 40. 15- sz.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT