Révai József
Révai József (Bp., 1898. okt. 12. – Bp., 1959. aug. 4.): politikus, miniszter, író, publicista, Kossuth-díjas (1949). az MTA t. tagja (1949). Kereskedelmi középisk.-t végzett, majd Bécsben és Berlinben járt egy.-re. Diákkorában kapcsolódott be háborúellenes mozgalomba, részt vett Galilei-kör és a forradalmi szocialisták munkájában. 1917-ben a Ma és a Tett munkatársa. 1917. nov.-ben György Mátyással, Komját Aladárral és Lengyel Józseffel együtt kivált a Kassák-csoportból. Alapító tagja lett az 1918 őszén megalakult KMP-nek, kezdettől fogva munkatársa a Vörös Újságnak. A Tanácsköztársaság idején elméleti munkákat jelentetett meg, melyekben a munkáshatalom és diktatúra problémáit elemezte. Tagja volt a Budapesti Központi Munkástanácsnak. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. 1920-ban Bécsben a Proletár c. hetilap, 1921-ben a Bécsi Vörös Újság, 1925-ben az Új Március munkatársa. Részt vett a KMP 1925-i első kongresszusán, tagja a kongresszus titkárságának. Több ízben jött Mo: ra illegális pártmunkára. 1928-ban megszervezte a Bp.-en megjelenő illegális pártlapot, a Kommunistát. Álnéven megjelentek írásai a Szocialista Munkásban, a 100%-ban. 1930 elején részt vett a KMP II. kongresszusán, ahol ő tartotta a párt parasztpolitikájáról szóló beszámolót. 1930. dec. 31-én Bp.-en letartóztatták és 3 évi börtönre ítélték. A börtönben írta két nagy tanulmányát: Szabó Emin helye a magyar munkásmozgalomban (1931) és Marx és a magyar forradalom (1932). Kiszabadulása után 1934. máj.-ban Prágába, majd az SZU-ba ment, 1937 elejéig a Kominternben dolgozott. Részt vett a népfrontpolitika elméleti és gyakorlati kérdéseinek kidolgozásában. 1937 – 39 között Csehszlovákiában a Dolgozók Lapja és a Magyar Nap munkatársa volt. Csehszlovákia német megszállása után újra az SZU-ban élt. A Nagy Honvédő Háború idején a Kossuth-rádió munkatársa lett. Részt vett a m. hadifoglyok antifasiszta nevelésében, munkatársa az Igaz Szó c. antifasiszta hadifogolylapnak. 1944 őszén hazatért. Először Szegeden dolgozott, tagja volt a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az államfői jogokat gyakorló 3 tagú Nemzeti Főtanácsnak. 1945-től a Szabad Nép főszerk.-je 1950-ig. 1945 őszétől ogy.-i képviselő, a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagja. 1949. jún. 11-től 1953. júl. 2-ig népművelési miniszter, 1953. júl -ban felmentették a Politikai Bizottságban és a kormányban viselt tisztsége alól, s az Elnöki Tanács elnökhelyettese lett. 1956. júl.-ban ismét beválasztották a Politikai Bizottság tagjai közé. 1956 után az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Munkáiban következetesen, sokszor erőszakosan alkalmazta a marxista történetfelfogást a m. irodalmi és történelmi fejlődés megvilágítására. – F. m. Ady (Bp., 1945); Marxizmus és magyarság (Bp. 1946); Marxizmus és népiesség (Bp., 1946); Élni tudunk a szabadsággal (Bp., 1949); Kulturális forradalmunk kérdései (Bp., 1952); Válogatott irodalmi tanulmányok (Bp., 1960); Válogatott történelmi írások (I – II., Bp., 1966). – Irod. Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48 – 49-es magyar forradalomban (Bécs, 1921); József Farkas: Rohanunk a forradalomba (Bp., 1957); Sőtér István: R. J. (Magy. Tud. 1959. 9. sz.); Bodnár György: Vázlatok R. J. pályaképéhez (Irod. tört. Közl. 1960. 2. sz.); Tanulmányok a magyar szocialista irodalomból (Bp., 1962); Péter László: R. J. tanulmányai József Attiláról (Alföld, 1962. 6. sz.); Molnár Erik: R. J. történetszemléletéről (Kritika, 1966. 7. sz.); Mód Aladár: R. J. történetszemléletéről (Valóság, 1967. 1. sz.); Erényi Tibor: R. J. történetszemléletéről (Párttört. Közl. 1967. 2. sz.); Bodnár György: Révai pályája a felszabadulás után (Literatúra, 1981); Urbán Károly: Politikus pályák (Társadalmi Szemle, 1983); Péter László: Szegedi örökség (Bp., 1983).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
