Rátz Kálmán

Full text search

Rátz Kálmán (Komárom, 1888. aug. 10.Svájc, 1951): őrnagy, jobboldali politikus. A Ludovika Ak. elvégzése után az I. honvéd huszárezredben teljesített szolgálatot. Részt vett az I. világháborúban, 1916-ban orosz fogságba esett. Hazatérve, 1918-ban egyik alapítója volt a Magyar Orsz. Véderő Egyesület (MOVE) elnevezésű katonai szervezetnek. 1919 febr.-jában letartóztatták. A Tanácsköztársaság alatt is börtönben ült. 1920 után tevékenyen részt vett az irredenta mozgalmakban. A 30-as évek elején szembefordult a kormánnyal és egyidőben baloldali körökkel lépett kapcsolatba. Rendkívül ellentmondásos politikai pályája során 1935-ben viszont már Gömbös-féle, 1939-ben pedig nyilaskeresztes párti programmal választották képviselőnek, miután előzőleg Imrédyvel is szembefordult. 1941-ben kilépett a nyilaskeresztes pártból és félhivatalos kormánytámogatással Független Magyar Szocialista Párt néven új nyilas ellenpártot alapított. 1944-ben a németek letartóztatták, Mauthausenbe hurcolták, onnan azonban 1944 szept.-ében kiszabadult és visszatért Mo.-ra. 1948-ban Svájcban telepedett le, ott is halt meg. – F. m. Az oroszországi csehszlovák légió története (Bp., 1930); Afrika ébred (Bp., 1935); Mongólia, a Távol Kelet ütközőállama (Bp:, 1938); A pánszlávizmus története (Bp., 1941); Utópista szocialisták (Bp., 1941); Oroszország története (Bp., 1942). – Irod. Acháry Kornél: Magyarok véráldozatai az orosz polgárháborúban (Bp., 1946).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT