Rákóczi Ferenc, II.

Full text search

Rákóczi Ferenc, II. (Borsi, 1676. márc. 27.Rodostó, 1735. ápr. 8.): erdélyi fejedelem (1704 – 1711), a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme (1705 – 1711), a Habsburgok elleni kuruc szabadságharc vezére. I. ~ Ferenc és Zrínyi Ilona fia. 1685 – 88-ban Munkács ostromát a várban, anyja oldalán élte át, 12 éves korában a bécsi udvar elszakította családjától és Cseho.-ban, a neuhausi jezsuitáknál neveltette, hogy nemzetétől elidegenítse. Gyámja, Kollonich Lipót érsek szerette volna, ha a fiatal herceg, 1 900 000 kat. hold várományosa maga is szerzetessé lesz, ~ azonban elérve a nagykorúságot, 1692-ben kivonta magát gyámkodása alól, Bécsben élt, majd 1693-ban egyéves itáliai útra indult. 1694-ben feleségül vette Sarolta Amáliát, a hessen-rheinfelsi uralkodó leányát. A fiatal pár Mo -on telepedett le, ahol ~t már 1694. máj. 25-én beiktatták Sáros vm. örökös főispánságába. Itthon megdöbbenve tapasztalta a lakosság egészére nehezedő elnyomást, különösen a jobbágyok nyomorát. Családja hagyományai, a személyéhez fűzött országos várakozás azonban ekkor még nem tudták áttörni neveltetése korlátait, s amikor 1697-ben a hegyaljai felkelés parasztvezetői felkérték a vezérség elvállalására, ez elől kitért és Bécsbe ment. A felkelés leverését követő véres megtorlások is hozzájárultak ahhoz, hogy főleg Bercsényi Miklós rábeszélésére cselekvésre szánta el magát. A K-i megyék nemesei körében szervezkedni kezdett, s 1700-ban XIV. Lajos francia kir.-hoz fordult segítségért. A francia megbízott, Longueval árulása 1701. ápr.-ban a bécsújhelyi börtönbe juttatta, ahonnan felesége és az őrzésével megbízott Lehmann Gottfried kapitány segítségével 1701. nov. 7-én megszökött és Lengyelo.-ba menekült. A m. határhoz közeli Brezan várában, Sieniawski belzi palatinus birtokán talált menedéket. Elképzelése az volt, hogy lengyel zsoldoshadakkal indítja meg a mo.-i felkelést, a francia és svéd támogatás megszerzésén munkálkodott, de eredmény nélkül. Brezan várában találtak rá 1703 elején a tiszaháti felkelők követei, akik megkérték: álljon az elkeseredett parasztság élére. ~ mindazoknak a jobbágyoknak, akik mellette fegyvert fognak, szabadságot ígért, s kiáltványban harcba hívta az egész országot az idegen elnyomás ellen. 1703. jún. 16-án maga is bejött az országba. Esze Tamás fogadta, pár száz főnyi rosszul felfegyverzett jobbágy élén. Az áradásszerűen növekvő jobbágyhadak néhány hét alatt elfoglalták a Tiszántúlt, s őszre megindult a köznemesség tömeges csatlakozása is. 1704-re szinte az egész ország a kurucok birtokába került. ~ maga vezette a tiszántúli és a Duna-Tisza közi hadjáratot, Tokaj, Szatmár, Szeged, Esztergom várának ostromát, a nagyszombati, a pudmerici, a zsibói, a trencséni és a romhányi csatákat. 1704. júl. 8-án a gyulafehérvári ogy. Erdély fejedelmévé választotta, a beiktatásra azonban csak 1707. ápr. 5-én kerülhetett sor a marosvásárhelyi ogy.-en. 1705. szept.-ben a szécsényi ogy. a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta. Fölmerült királlyá választásának terve is, ezt azonban a szabadságharc táborán belül megerősödött főnemesség nem pártolta, s maga a fejedelem is elhárította. ~ erélyesen törekedett á nemzeti állam, a központosított kormányzat, a reguláris hadsereg és a merkantilista kereskedelem megteremtésére. Fejedelmi hatalmát azonban a kiváltságaira féltékeny nemesség Mo.-on és Erdélyben is erősen korlátozta. A földesúri önkénnyel szemben a jobbágyságot sem tudta megvédeni. Több jobbágyfalunak ugyan hajdúvárosi kiváltságot adott, a sárospataki ogy. törvénye (1708) pedig a katonáskodó jobbágyokat felszabadította a földesúri függés alól. Ezek a lépések azonban már elkéstek, s nem tudták megakadályozni, hogy a kedvüket vesztett parasztok a harctól visszahúzódjanak. ~t politikai látóköre és műveltsége magasan kora főurai fölé emelte. A bécsi udvar többször is megpróbálta eltántorítani a szabadságharc ügyétől, ezek a kísérletek azonban éppen úgy megtörtek önzetlenségén és hazaszeretetén; ahogy a családja helyzetével történt visszaélések sem tudták eltántorítani. (Feleségét egy időre internálták, két fiát Bécsben ellene nevelték.) Egyénisége nagy hatással volt környezetére és a kortársakra általában. A szabadságharc kiterjedt diplomáciáját maga irányította. Gondoskodott arról, hogy a harc indokait és eseményeit a külföld megismerje (Recrudescunt…1704; Explosio…1706; Mercurius Vetidicus címmel bizonytalan időközökben megjelenő hírlapot is kiadott). XIV. Lajos rendszeres évi pénztámogatásban részesítette, de szövetséget nem kötött vele, ahogy a svéd és a porosz udvarral meg a Portával való tárgyalásai sem vezettek eredményre. Egyedül I. Péter cár kötött titkos szövetséget vele (1707, varsói szerződés), a svéd-orosz háború miatt azonban tényleges katonai támogatást tőle sem kaphatott. A cár a lengyel trónt is felajánlotta neki, ennek realizálására azonban – részben ~ húzódozása miatt – nem került sor. A szabadságharc külpolitikai elszigeteltségét így nem tudta áttörni, ezért 1704-ben és 1706-ban béketárgyalásokat kezdett a bécsi udvarral, ezek azonban nem vezettek eredményre. 1707-ben az ónodi ogy. a békepárttal szemben detronizálta a Habsburg-házat és a szabadságharc folytatása mellett döntött. A vesztett trencséni csata (1708. aug.) után azonban a szabadságharc egyre nehezebb helyzetbe került, s a túlerőben levő császári sereg elől a pestistől is tizedelt, megfáradt kuruc csapatok lépésről lépésre visszaszorultak. 1711. febr. 22-én ~ az orosz segítség megnyerése céljából elhagyta az országot. A távollétében és hozzájárulása nélkül Károlyi Sándor által megkötött szatmári békét nem fogadta el. Egy ideig Lengyelo.-ban, majd 1713-tól XIV. Lajos udvarában, Franciao.-ban élt. 1715 nyarán visszavonult a kamalduli szerzetesek grosbois-i kolostorába. 1717-ben a Porta meghívására Töröko -ba ment azt remélve, hogy a török-osztrák háború lehetőséget ad a szabadságharc újbóli megindítására. A pozsareváci béke (1718) után a török kormány Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül. Itt élt haláláig, bujdosókból alakult kicsiny kíséretével. Bujdosását diplomáciai tervezés, az emigránsok szervezése és írói tevékenység töltötte ki; szívesen dolgozott asztalosműhelyében is. – M. Mémoires…sur la guerre de Hongrie (Hága, 1739: Magyar fordítása legutóbb Vas István, Bp., . 1951, 1978); Vallomások – Emlékiratok, ford. Szepes Erika és Vas István (1979); Önéletrajza (Confessio, Bp., 1876; magyar fordítása Domján Elek, Miskolc, 1903); Politikai levelezése (Archivum Rákócziánum I – XII., Kiadta: I – X., Thaly Kálmán Bp., 1873 – 1889; XI – XII., Lukinich Imre Bp., 1935; I – III., kiadta Simonyi Ernő Bp., 1871 – 77). – Irod. Márki Sándor: II. R. F. (I – III., Bp., 1907 – 10); Asztalos Miklós: II. R. F. és kora (Bp., 1934); Markó Árpád: II. R. F., a hadvezér (Bp., 1934); R. Emlékkönyv. Szerk. Lukinich Imre (I – II. Bp., 1935); Zolnai Béla: II. R. F. (Bp., 1942); Vágvölgyi Tibor: A R. forradalom története (Bp., 1948); Vas István: R. F. az író (Csillag, 1953. 7. sz.); Tolnai Gábor: R. F. az író (MTA Nyelv- és Irod. tud. Oszt. Közl. 1954. 1 – 4. sz.); Köpeczi Béla – Várkonyi Ágnes: II. R. F. (Bp., 1955); Benda Kálmán: II. R. F. (A bibliográfiát és a képanyagot összeállította Polonyi Péter, Szada, 1960); Köpeczi Béla: A R: szabadságharc és Franciaország (Bp., 1966). – Szi. Szigligeti Ede: II. R. F. fogsága (történeti dráma, Bp., 1875); Voinovich Géza: R. (történeti dráma, Bp., 1923); Herczeg Ferenc: Pro libertate (r., Bp., 1939); Bakonyi Károly: R. (daljáték); Bárány Tamás: R, zászlai (r., Bp., 1962); Laczkó Géza: R. (történelmi r. Bp., 1963); Lósárdy Zsuzsanna: Erdélyi rendekhez (óda).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages