Pekár Gyula

Full text search

Pekár Gyula (Debrecen, 1867. nov. 8.Bp., 1937. aug. 19.): író, politikus, miniszter, az MTA I. tagja (1911). ~ Imre fia. Bp.-en, Bécsben és Párizsban tanult, utána bírói pályára lépett, de azt hamarosan elhagyta az irodalom kedvéért, amelynek minta hivatalos kultúrpolitika reprezentánsa, termékeny, de jelentéktelen művelője volt. A Kisfaludy Társ. 1901-ben tagjai közé választotta. 1901-től 1918-ig és 1918-tól 1935-ig szabadelvű (Keresztény Nemzeti Egyesülés), egységes párti, majd NEP (Nemzeti Egység Pártja) programmal parlamenti képviselő. A Tanácsköztársaság idején a Fehér Ház nevű szervezet elnöke; szerepet játszott az 1919. aug. 6-i Friedrich-féle puccsban. 1919. aug.-ban, majd nov.-től 1921. jan.-ig és febr.-tól jún -ig vallás- és közoktatásügyi államtitkár, 1919. aug. 27-től 1919. nov. 24-ig tárcanélküli miniszter. 1901-től a Petőfi Társ. tagja, 1920-tól elnöke, a Turáni Társ. tagja, vezető szerepet játszott a Magyar Külügyi Társaságban. Ifjú korában kiemelkedő atléta és evezős volt. – F. m. Dodó főhadnagy problémái (novellák, Bp., 1894); Dodó főhadnagy (vígjáték, bem. Vígszínház, 1899); A liliomos asszony (r., Bp., 1903); Danton (dráma, Bp., 1921); A talizmán (r., Bp., 1937). – Irod. Schöpflin Aladár: P. Gy. (Nyugat, 1937): Lázár Béla: P. Gy. (1939). – Szi. Sándor Kálmán: Díszes esküvő (novellák, Bp., 1961).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT