Pázmány Péter

Full text search

Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. okt. 4.Pozsony, 1637. márc. 19.): esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író. Protestáns családból származott, 1583-ban mostohaanyja befolyására kolozsvári diák korában katolizált. 1587-ben belépett a jezsuita rendbe. Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben, végül Rómában tanult, majd Grazban működött. 1601-ben visszatért Mo.-ra hittérítőnek, majd 1603-tól a grazi egy.-en tanított. 1607-ben Forgách Ferenc esztergomi érsek udvarába került. 1616-ban, miután a pápa már korábban felmentette szerzetesi fogadalma alól, előbb turóci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben bíboros lett. 1619-ben Nagyszombatban nevelőintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben magasabb papnevelő intézetet (a későbbi Pazmaneum), végül 1635-ben Nagyszombatban egy.-et alapított teológiai és, bölcsészeti karral (a jelenlegi Eötvös Loránd Tudományegy.). Pozsonyban jezsuita kollégiumot és iskolát, Érsekújváron és Körmöcbányán ferences kolostort létesített. ~ Mo -on – mind politikai, mind egyházi tekintetben – az ellenreformáció vezéralakja volt. Működése elsősorban a Habsburg-udvart szolgálta, noha látta a Habsburg hegemónia veszélyeit a m. rendi érdekekre. Ugyanakkor képviselte az egész m. nagybirtokos osztálynak a „feudalizmus második kiadása”, a második jobbágyság rendszerének megszilárdítására irányuló törekvését; ehhez szükséges volt mind az udvar politikai támogatása, mind az ellenreformációs küzdelmekben újjászerveződött és korszerűsödött kat. egyház ideológiai fegyverzete. ~nak egyházpolitikai munkásságával s még inkább hitvitázó írásaival döntő része volt a mo.-i rekatolizációban. Számos főúri családot (Forgách Miklós és Zsigmond, Thurzó Kristóf, Esterházy Miklós, Zrínyi György stb.) ő térített vissza a katolikus hitre. Nézetei hatással voltak Zrínyi Miklós nézeteinek alakulására. Ref. prédikátorok (Magyari István, Alvinczy Péter) ellen írt vitairatai, prédikációi, imádságai, amelyeket népies m. nyelven írt, kimagasló szerepet játszottak a m. irodalmi nyelv megteremtésében, erőteljes stílusukkal maradandó értékei a m. irodalomnak. – F. m. Felelet (Nagyszombat, 1603); Keresztyéni imádságos könyv (Graz, 1606); Öt szép levél (Pozsony, 1609); Isteni igazságra vezérlő kalauz (Pozsony, 1613); Vasánapokra és egynéhány ünnepekre rendelt evangéliumokról prédikációk (Pozsony, 1631); Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek összes munkái (I – VII., Bp., 1894 – 1905); Pázmány Péter munkáiból (Bp. 1904); Pázmány Péter összegyűjtött levelei (I – II., Bp., 1910 – 11); Pázmány Péter válogatott írásai (Rónay György válogatása, Bp., 1957). – Irod. Fraknói Vilmos: P. P. és kora (I – III., Pest, 1868 – 1872); Áldásy Antal: P. P. élete 1570 – 1637 (Bp., 1898); Kosztolányi Dezső: A magyar próza atyja (Nyugat, 1920); Laczkó Géza: Cardinalis P. (Nyugat 1920); Kornis Gyula: P. személyisége (Bp., 1935); Félegyházy József: P. bölcselete (Bp., 1937); Körtvélyesy Ferenc: Az egyetemes fogalmak tana P. bölcseletében (Bp., 1943); Klaniczay Tibor: P. P. (Reneszánsz és barokk, Bp., 1961.)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT