Pátzay Pál

Full text search

Pátzay Pál (Kapuvár, 1896. szept. 17.Bp., 1979. szept. 14.): szobrász, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1950, 1965), kiváló művész (1952). 1912-1914 között a bp.-i Képzőműv. Főisk.-n Radnai Béla növendéke volt. A főisk.-ról eltanácsolták, a továbbiakban önképzés útján művelte magát. 1914-ben hosszabb időt töltött Nagybányán a Ferenczy család körében, majd 1915 k. Kassák köréhez kapcsolódott. 1917-ben a Ma kiállítóhelyiségében Bohacsek Ede képeivel együtt nyolc szobrát mutatta be. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, ezért másfél évet börtönben töltött. 1927-ben Miklós Andor, az Est-lapok kiadója anyagi támogatásával párizsi tanulmányutat tett. 1928-30-ban a Római Magy. Akad. ösztöndíjasa. 1931-ben Aba Novák Vilmossal közös kiállítást rendezett az Ernst Múz.-ban. Ebben az évben Dajka c. szobráért a főváros Ferenc József jubileumi díját nyerte el. 1935-ben megbízást kapott a Magy. Rádió első elnökének, Szőts Ernő síremlékének elkészítéséhez; 1937-ben a Dunai szél c. szobrát a Duna-korzón állították fel; a párizsi világkiállítás m. pavilonjának Szent István-szobráért nagydíjjal jutalmazták. 1941-ben a székesfehérvári Huszáremlékműért a Kisfaludy Társaság Greguss-érmet adományozott neki. 1942-ben Mihályfy Ernő felkérésére ~ készítette el a Petőfi-plakettet, melyet a Márciusi Front által szervezett tüntetésen viseltek. 1945-től a művészeti élet egyik fontos meghatározó személyisége, irányítója lett. 1945-1970 között a Képzőműv. Főisk. tanára volt. Művészetét – a mindig emberi figurát megörökítő köztéri szobrait, kisplasztikáit, érmeit és domborműveit – a korai expresszív útkereső periódus után (Ifjúság, bronz, 1915; Fiúakt, bronz, 1915) egységes, klasszicizáló stílus, plasztikus, mértéktartó formanyelv, sima felületek és bensőséges, közvetlen hang jellemzik. Ismert művei: Balassi Bálint-szobor (Bp., Körönd, 1959); Lenin-szobor (Bp., Dózsa György út, 1970); A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen, 1970-ben e művéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést kapta). Az 1940-es években mintázott Kenyérszegő c. szobrát Kapuváron állították fel 1973-ban. Fontosabb kisplasztikái és portréi: Fésülködő leány (bronz, 1919-22, MNG); Nővérek (1933); Vízbelépő (bronz, 1955); Bernáth Aurél (bronz, 1958); Derkovits Gyula (bronz, 1966); Kodály Zoltán (bronz, 1967). Kora művészeti problémáiról számos tanulmányt publikált: Korunk esztétikai zűrzavara (Bp., 1962); A művészetek történelmi sorskérdéseiről (Bp., 1966). Összegyűjtött írásai az Alkotás és szemlélet c. kötetben jelentek meg 1967-ben. Művei minden jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életműkiállítását 1976-ban az MNG-ben rendezték meg. Ebben az évben negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat. – Irod. Genthon István: P. P. (Magy. Művészet, 1930); Ybl Ervin: P. P. művészete (Szépművészet, 1942. 7. sz.); Kassák Lajos: P. P. Vallomás tizenöt művészről (Bp., 1942); Végvári Lajos: P. P.-ról (Művészet, 1965. 6. sz.); Pogány Ö. Gábor: P. P. szobrászművész kiállítása (Katalógus-előszó, Bp., 1976); Kontha Sándor: P. P. (Bp., 1985).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT