Passuth László

Full text search

Passuth László (Bp., 1900. júl. 15.Balatonfüred, 1979. jún. 19.): író, műfordító. ~ Krisztina művészettörténész apja. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári és a szegedi egy. jogtudományi karán végezte. 1919 és 1950 között banktisztviselő, 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói pályáját a 20-as évek közepén útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, kulturális laptudósításokkal, fordításokkal kezdte; írásai a Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb. hasábjain jelentek meg. 1937-ben publikálta Eurázia c. első regényét, amely expresszív stílusban tükrözi a két világháború közötti kor zaklatott életérzéseit. Bár később is nyúlt jelenkori témákhoz, hírnevét elsősorban történelmi regényeivel szerezte. Legelső és egyben legnagyobb sikerű ezek közül az Esőisten siratja Mexikót (1939), melyben Cortez hódításának izgalmas eseményeit festi gazdag színekkel. 1945-ben a Magyar Pen Club főtitkárává választották, s e tisztségét 1960-ig viselte, 1948 és 1957 között azonban csak formálisan. 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, s 1956-ig csak fordításokat publikálhatott és o. v. f. álnéven cikkeket a Vigiliában. Az irodalmi életbe való visszatérése után történelmi és művelődéstörténeti témájú életrajzi regényei itthon a legnagyobb példányszámban megjelentetett művek közé tartoztak, s egyben a kivételes nemzetközi ismertséget is biztosították számára; számtalan nyelvre lefordították őket, s több kiadást is megértek. E regények fontos erénye az eredeti forrásokból merített hitelesség, s az a törekvés, hogy az eseményeket minél szélesebb, egész Európára kiterjedő összefüggéseikben mutassák be. A hazai kritika azonban élete végéig a „tűrt” kategóriába tartozó bestselleríróként kezelte. Kortörténeti dokumentumokkal átszőtt, elsősorban a történelmi változásokat illusztráló, s személyes sorsát is ilyen szempontból bemutató visszaemlékezés-sorozata: Kutatóárok (1966), Rézkor (1969), Gyilokjáró (1973), Barlangképek (1978), Tíz esztendő tető alatt (1981). Fordítói munkássága során angol, francia, görög, német, olasz, portugál és spanyol nyelvből számos szépirodalmi, zenetörténeti és kultúrtörténeti munkát ültetett át m. nyelvre. – M. Eurázia (r., Bp., 1937); Esztergomi symposion (tanulmányok, Bp., 1937); Esőisten siratja Mexikót (történelmi r., Bp., 1939); Nápolyi Johanna (történelmi r., Bp., 1940); A lombard kastély (r., Bp., 1940-1944); A bíborban született (történelmi r., Bp., 1943); Forgóajtó (r., Bp., 1944); Felhő és oázis (r., Bp., 1946); Fekete bársonyban (történelmi r., Bp., 1946); Idegenek (r., Bp., 1949); Sasnak körme között (történelmi r., Bp., 1956); A mantuai herceg muzsikusa (történelmi r., Bp., 1957); Négy szél Erdélyben (történelmi r., Bp., 1957); Lagunák (történelmi r., Bp., 1958); Megszólal a sírvilág (r., Bp., 1959); Édenkert az óceánban (regényes útirajz, Bp., 1959); Sárkányfog (történelmi r., Bp., 1960); A harmadik udvarmester (történelmi r., Bp., 1962); Ravennában temették Rómát (történelmi r., Bp., 1963); Aranyködben fáznak az istenek (történelmi r., Bp., 1964); Kutatóárok (önéletrajz, Bp., 1966); Madrigál (történelmi r., Bp., 1968); Rézkor (önéletrajz, Bp., 1969); Örök Hispánia (útirajz, Bp., 1969); Hétszer vágott mező (történelmi r., 1-2. k., Bp., 1970); Nápoly (ismeretterjesztő könyv, Bp., 1972); Találkoztam Esőistennel (útleírás, Bp., 1972); Gyilokjáró (önéletrajz, Bp., 1973); Tört királytükör (történelmi r.,Bp., 1974); Emlék és folytatás (r., Bp., 1975); Tornyok árnyékában (cikkek, tanulmányok, úti jegyzetek, Bp., 1977); Barlangképek (önéletrajz, Bp., 1978); Medúzafej (történelmi r., 1979); Víz tükrére krónikát írni (történelmi r., Bp., 1980); Tíz esztendő tető alatt (önéletrajz, Bp., 1981); Anselmus (történelmi r., Bp., 1983). – Irod. Loránd Imre: Kellemes kortársaink, a bestsellerírók (Kritika, 1969. 10. sz.); Szerdahelyi István: P. L. 1900-1979 (Nagyvilág, 1979. 9. sz.); Rónay László: P. L. halálára (Vigilia, 1979. 9. sz.); Landy Dezső (Irodalmi Újság, 1979. 9-10. sz.); Boldizsár Iván: Találkozások P. L.-vel (A korong napja Bp., 1983); Agárdi Péter: Állásfoglalás vagy kiátkozás? P. L. regényírásáról (Korok, arcok, irányok, Bp., 1985).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT