Papi Lajos

Full text search

Papi Lajos (Kisújszállás, 1921. szept. 7.Karcag, 1987. febr. 11.): szobrász. A szobrászmesterséget apjától tanulta, majd a Szolnoki Művésztelepen és Bp.-en tökéletesítette. Autodidakta volt; mestereinek Medgyessy Ferencet és Borsos Miklóst tekintette. Dolgozott a SZU-ban 1945-48-ig, nyaranta Lengyelo.-ban és szülővárosában. Különös és egyéni hangú képviselője az 1945 utáni m. szobrászatnak. Irányzathoz nem sorolható, a maga művészi útját járta. Szobrászata erőteljes és archaikus jellegű. Elemi erejű plasztikái az ősi m. formakincs, a népművészet és a korabeli szobrászat elemeit ötvözik sajátos, csak rá jellemző módon. Az ízes előadásmód az anyag bravúros megmunkálásával társul művein. Rendszeres résztvevője volt a Siklósi Szobrász Symposionnak, ahol többször díjat nyert, és alapító tagja volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek. Jelentős művei: Balzac (gránit, Lengyelo., Sopot); Tavaszváró (márvány, Szolnok); Kötöny király (mészkő, Pécs); Kecskés-kút (márvány, Kisújszállás). Egyéni kiállításai: Kisújszállás (1968-1976); Bp. Józsefvárosi Kiállítóterem (1969); Tokaj (1969); Nyíregyháza (1973); Szolnok (1974, 1979, 1980); Sopron (1976). – Irod. Egri Mária-Szabó István: P. L. szobrászművész (Szolnok, 1983).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT