Miskolczy Dezső

Full text search

Miskolczy Dezső (Baja, 1894. aug. 14.Bp., 1978. dec. 31.): orvos, egy.-i tanár, az MTA tagja (l. 1939, r. 1946), Állami díjas (1973). Elemi iskoláit Vácott, középiskoláit Baján végezte. Orvosi tanulmányait Bp.-en kezdte el, de az I. világháború katonai szolgálata miatt oklevelét csak 1919-ben szerezte meg. 1919-1921 között az Erzsébet Szegénykórházban, majd 1921-1926 között az orvosi karhoz tartozó Agyszövettani Intézetben gyakornok, később tanársegéd. 1930-ig az Elmeklinikán tanársegéd, 1930-40 között a szegedi Elme- és Idegkórtani Klinikán egy.-i tanár. 1940-44-ben a kolozsvári orvosi karon egy.-i tanár, egyben az Elme- és Idegkórtani Klinika igazgatója, 1944-45-ben az egyetem rektora, 1945-64 között Marosvásárhelyen az Idegklinika igazgatója, egy.-i tanár. 1964-69 között Bp.-en az Orvostovábbképző Intézetben az Idegkórtani Intézet professzora volt. Szakmai pályafutásának elején – 1924-25-ben – egy esztendőt töltött Ramony Cajal intézetében Madridban, ahol elsősorban az idegélettant tanulmányozta. Visszatérése után 1926-ban magántanári képesítést szerzett. Kolozsvárott 1940-ben megszervezte klinikáján az első hazai idegsebészeti osztályt, 1944-45-ben mint rektor megtagadta az egy. nyugatra telepítését. 1945-ben részt vállalt a kolozsvári Bolyai Egy., később a marosvásárhelyi egy. megszervezésében. A kisagy rost- és pályakapcsolatainak felderítésére elsőként alkalmazta a synapsis-elfajulás kísérleti módszerét, amely a kisagy rostkapcsolatainak, synapsis és sejtrendszerének megismerése területén úttörő értékű. Az idegrendszer örökletes bántalmaira vonatkozóan Schaffer Károllyal két monográfiában foglalta össze tapasztalatait. Bp.-en a skizofrénia kórszövettanával foglalkozott. A fertőzéstől eredő idegrendszeri elváltozásokra vonatkozó munkái közül a dizentéria okozta elváltozások leírása jelentős. Marosvásárhelyen elsősorban az allergiás encephalomyelitisszel foglalkozott. Tudományos munkássága kiterjedt az ideg- és elmegyógyászat más területeire is. A Román Tudományos Akadémia 1956-ban tiszteleti, majd rendes tagjai sorába emelte. Tagja volt a Hallei Természettudományi Akadémiának, t. elnöke a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társ.-ának, amelynek 1965-1970 között elnöke is volt. – M. A haladottabb kor öröklődő elmebetegségei (Bp., 1934); Schaffer Károly (Bp., 1965, 1973); Grenzgebiete der inneren Medizin und Neurologie in Klinik und Praxis (Bp., 1972). – Irod. Tariska István: M. D. emlékének (Orvosi Hetilap, 1979. 8. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT