Madách Imre

Full text search

Madách Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21.Alsósztregova, 1864. okt. 4.): költő, író, Katona József mellett a 19. sz. legnagyobb magyar drámaírója, az MTA l. tagja (1863). Régi nemesi családból származott. Atyja földbirtokos, anyja Majthényi Anna, híres nagybirtokos család sarja. A gimn. hat osztályát magántanulóként végezte, és a váci piaristáknál fejezte be. 1837- től a pesti egy.-en bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Pesti tartózkodása során ismerte meg első szerelmét, barátjának, Lónyay Menyhértnek húgát, Etelkát. A hozzá írt, reménytelen szerelmét megéneklő verseit Lantvirágok címmel 1840-ben adta ki. Pesti tanulóévei idején írásaival többször felkereste a korszak legrangosabb szépirodalmi folyóiratát, a Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenő Athenaeumot. 1840-ben visszament Nógrád vm.-be, joggyakorlatot folytatott Stréter István másodalispán mellett. 1842-ben ügyvéd, 1843-ban Nógrád vm.-i tb. aljegyző, 1844-ben táblabíró, 1846-tól 1849-ig megyei főbiztos. 1848-ban egészségi állapotára való tekintettel lemondott állásáról. Lírai költeményeken kívül ebben az időben készült drámái (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nő, Csak tréfa, Mária királynő), elbeszélései (Krónika két pénzdarab sorsáról, Ecce homo, Hétköznapi történet) nagyjából kiforratlan alkotások, alapmotívumuk a pesszimizmus és a nőgyűlölet, s nem voltak különösebben jelentősek centralista szellemben a Pesti Hirlapba írt politikai cikkei sem (1844. júl. – 1844. dec.). 1845-ben ismerte és szerette meg a bihari alispán anya nélkül felnőtt leányát, Fráter Erzsébetet, akit családja, így elsősorban édesanyja és barátai heves tiltakozása ellenére feleségül vett. A házasság megkötése után a csesztvei családi kastély magányába visszahúzódó ~ hat boldog évet töltött feleségével. Boldogságától költészete is újabb ihlető indítékokat kapott, és mind formai, mind tartalmi szempontból egyre jobban mélyült. Új érzéseit, hangulatát a Vadrózsák c. dalciklusában örökítette meg. Ekkor született versei közül kiemelkedik a Dalforrás őszinte, keresetlenül tiszta hangjával. Később Csesztvéről Sztregovára költözött. A szabadságharcban szívbaja miatt nem tudott részt venni, bár szívben-lélekben minden mozzanatát végigkísérte, amint ezt Tábori képek c. versciklusa bizonyítja. A szabadságharc bukása után menedéket adott Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak, ezért egyévi börtönbüntetést szenvedett. Mialatt Pozsonyban és Pesten fogságban volt, felesége, nem bizonyíthatóan, hűtlen lett hozzá, amiért ~ 1854-ben elvált tőle, s három gyermekével (Jolán, Aladár, Ára) együtt anyjához költözött. Ifjúkori pesszimizmusa a történtek hatására feltámadt, sőt megerősödött. Ennek a korszaknak keserű hangulata sugallta A civilizátor c., a Bach-rendszert gúnyoló szatíráját. Fő műve, Az ember tragédiája c. drámai költemény, amely klasszikussá tette rangját, és amelyet 1859 – 60-ban írt, messze kimagaslik többi alkotása közül. A mű, amelyben egyéni katasztrófáján túl hazája és az emberiség sorsára keres magyarázatot, 15 színre tagozódik: Ádám és Éva – akik az emberiséget szimbolizálják – új és új alakban jelennek meg a különböző történelmi korokban az ókori Egyiptomtól a kapitalista Londonig, sőt az emberiség „süllyedését” megjelenítő eszkimó színig. A hatalmas alkotás kísérlet a világtörténelem egészének drámai megfogalmazására. Noha pesszimista hangulatban fogant és a forradalomban is csalódott költő mély szkepszisét tükrözi, dialektikájánál fogva túlemelkedik ~ pesszimista koncepcióján („Az ember célja a küzdés maga”). A kéziratot Arany Jánosnak adta át, ő a rendkívüli művészi értéket felismerte és stiláris javításaival 1861 végén (1862-es évszámmal) megjelenését is biztosította. A művet az első kiadástól napjainkig magyarul különböző formában (népies, magyarázatos, kritikai; illusztrált) és idegen nyelveken száznál több alkalommal nyomtatták ki. Hatásához hozzájárultak Zichy Mihály sok kiadást megért illusztrációi is. Az országos siker után ~ot a Kisfaludy Társ. 1862-ben tagjává választotta, de a drámát életében nem mutatták be. Első ízben 1883-ban Paulay Ede rendezésében került színre a Nemzeti Színházban. Azóta csak a Nemzeti Színház előadásainak száma meghaladta az 1100-at (1967. szept.). A rendezéseiben, a szcenikai megoldásokban minden kor színháza más-más oldalait fedezte fel. ~ 1861-ben táblabíró és ogy.-i képviselő, beszédeivel a határozati pártot támogatta. 1860 – 61-ben még megírta Mózes c. drámáját, melyben a zsidóság bibliai példájával biztatta szabadsága kivívására nemzetét. Modern színpadra Keresztury Dezső dolgozta át (1966). A felpezsdülő irodalmi életben munkakedve megjött. Kisfaludy Társaság-i, ill. akadémiai székfoglalóul esztétikai tanulmányokat készített (Az esztétika és társadalom viszonyos befolyása; A nőről, különösen esztétikai szempontból ), újabb drámai költemény írásába kezdett (Tündérálom ), amelyet azonban korai halála miatt már nem tudott befejezni. – F. m. Összes művei (Kiadta Gyulai Pál, I – III., Bp., 1880); Összes művei (Sajtó alá rendezte Halász Gábor, I – II., Bp., 1942); Válogatott művei (Bevezette és jegyzetekkel ellátta Sőtér István Magy. Klasszikusok, Bp., 1958). – Irod. Morvay Győző: Magyarázó tanulmány Az ember tragédiájához (Nagybánya, 1897); Palágyi Menyhért: M. I. élete és költészete (Bp., 1900); Voinovich Géza: M. és Az ember tragédiája.(Bp., 1914); Barta János: Az ismeretlen M. (Bp., 1931); Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (Bp., 1933); Balogh Károly: M., az ember és a költő (Bp., 1934); Riedl Frigyes: M. (Bp., 1935); Barta János: M. I. (Bp., 1942); Sőtér István: M. I. (Irod. tört. 1953); Lukács György: M. tragédiája (Szabad Nép, 1955. 85. 91. sz.); Révai József: M. Az ember tragédiája (Társadalmi Szemle, 1958 és Válogatott irodalmi tanulmányok, Bp., 1960); Horváth Károly: M. I. (Irod. tört. Közl. 1958); Waldapfel József: Gorkij és M. (Bp., 1958); Halász Gábor: M. (Válogatott írásai, Bp., 1959); Gelencsér Géza: Az ember tragédiája filozófiai problémái (Jelenkor, 1959); Waldapfel József: Az ember tragédiája új kiadása elé (Szocialista kultúra és irodalmi örökség Bp., 1961); Básti Lajos: Mire gondolsz Ádám? (Bp., 1962); Baranyi Imre: A fiatal M. gondolatvilága (Bp., 1963); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963); Miklós Róbert: M. I. csesztvei évei (Balassagyarmat, 1964); Csukly László: M. I. élete és munkássága (Balassagyarmat, 1964); Krizsán László: Dokumentumok M. I. élettörténetéhez (Balassagyarmat, 1964); Barta János: Történetfilozófiai kérdések Az ember tragédiájában (Irod. tört. Közl. 1965); Sőtér István: Álom a történelemről. M. I. és Az ember tragédiája (Bp., 1965); Kántor Lajos: Százéves harc „Az ember tragédiájá”-ért (Bp., 1966); L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája (Dokumentumok M. I, feleségéről, Pozsony, 1966); Rényi Péter: Háromféle tragédia (Vitában, Bp., 1967). – Szi. Juhász Gyula: M. (vers, 1906); Harsányi Zsolt: Ember küzdj… (r., Bp., 1932); Mohácsi Jenő: Lidércke (r., Bp., 1935); L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony (r., Bp., 1942); Felkai Ferenc: M. (színmű, Bp., 1964); Mezei József: Madách, Az élet értelme (Bp., 1977); András László: A Madách-rejtély (Bp., 1983).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages