Káldy Gyula

Full text search

Káldy Gyula (Pest, 1838. dec. 18.Bp., 1901. márc. 6.): karmester, zenetörténész. A Nemzeti Zenedében és a bécsi konzervatóriumban (Fischoff, Pachar, Sechter, Schlesinger) tanult. 1858–66 között Kolozsvárott karnagy, 1866–71 között Aradon, majd Pécsett karmester volt. 1873-tól 1882-ig a bp.-i Zenekedvelők Zenekarának vezetője, 1874-től a pesti Színitanoda énektanára. 1881-től a Nemzeti Színház, 1884–88-ban az Operaház rendezője, ill. főrendezője volt. 1889-ben a Magyar Zeneisk. egyik alapítója. 1894-től a Zeneak. tanára, 1895–1900 között az Operaház ig.-ja. A 19. sz. végén uralkodó németes irányzattal szemben a magyaros irányzat képviselője. Nevét régi m. emlékeket tartalmazó (tudományos szempontból erősen vitatható) kiadványaival tette ismertté. – M. A régi magyar zene kincsei (I–II., Bp., 1890); Kuruc dalok (Bp., 1892); Régi magyar harci dalok, verbunkosok (Bp., 1894); Az 1848–49. szabadságharc dalai és indulói (Bp., 1895); Az 1821–1861. években keletkezett magyar történeti énekekről és indulókról (Bp., 1895); A régibb és újabb magyar táncokról (Bp., 1896); XVI., XVII., XVIII. századi magyar történeti énekek (Bp., 1897). Kompozíciók: nyitány, opera (Zuávok, 1868), színpadi kísérőzenék, kórusművek, dalok. – Irod. Molnár Géza K. Gy. (Zeneak. évk. 1900); Eötvös Károly Szilágyi és K. (Bp., 1906).

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!