Haranghy László

Full text search

Haranghy László (Debrecen, 1897. aug. 10.Bp., 1975. dec. 8.): kórbonctani szakorvos, gerontológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1948). Tanulmányait a bp.-i egy.-en 1915-ben kezdte. Diplomát 1923-ban a debreceni tudományegy.-en szerzett. Pécsett egy.-i magántanári képesítést nyert és 1938-ban rk. tanári címet kapott. 1940-től a kolozsvári egy.-en a kórbonctani és törvényszéki intézetben egy.-i tanár. 1949-től l. tagsága romániai tartózkodása miatt szünetelt, melyet 1955-ben visszaállítottak. 1952-től a bp.-i orvostudományi egy.-en a II. sz. Kórbonctani Intézetben volt egy.-i tanár nyugdíjazásáig (1967). Közben 1955–57-ben az Igazságügyi Orvostani Intézet megbízott helyettes vezetője, 1963-tól a Gerontológiai Intézet tudományos ig.-ja is volt. Részt vett több hazai és nemzetközi tudományos társaság munkájában. Az American Association of Ageing Research t. tagja lett (1968). A tuberkulózis, a diftéria kérdései, a Hand–Schüller–Christian-kór leírása és szervi megjelenése, majd gerontológiai kérdések, főleg az öregkori tuberkulózis foglalkoztatták. A hazai gerontológiai kutatás úttörője. Mintegy 140 közleménye, több monográfiája és tankönyve jelent meg. – F. m. A daganat-keletkezés korszerű elmélete (Bukarest, 1949, 1952); Az öregség az orvostudományban (Bp., 1953); A rák előtti állapotokról általában (Bukarest, 1953); A gerontológia elméleti és klinikai kérdései (Bp., 1959); Általános kórbonctan (Bp., 1959); Részletes kórbonctan (Bp., 1960); Pathology of tuberculosis in old age (Szemenyei Klárával, Bp., 1974). – Irod. Jellinek Harry: Dr. H. L. (Orv. Hetil., 1976); Beregi Edit: H. L. (Magy. Tud., 1976. 6. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT