Gyulai Pál
Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. jan. 25. – Bp., 1909. nov. 9.): irodalomtörténész, költő, prózaíró, egyetemi tanár, kritikus, az MTA tagja (l. 1858, r. 1867, ig. 1883, t. 1906). Apja nemesi származású tisztviselő. A kolozsvári ref. kollégiumban tanult. 1845-től az erdélyi arisztokrata Bethlen János fiainak nevelője. Ezekben az években versei, novellái jelentek meg. 1848 tavaszán Kolozsvárott a forradalmár ifjúság egyik szóvivője, Szász Károllyal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. A forradalom eseményeiben, harcaiban azonban nem vett részt. A békepárti Teleki Domokos titkára Pesten, Gernyeszegen, majd ismét Pesten. 1850-ben, a Pesti Röpívekben kezdte kritikusi pályafutását. 1853-ban Pákh Alberttal szerk. a Szépirodalmi Lapokat. 1854-ben jelent meg az Új Magyar Múzeumban nagy irodalomtörténeti jelentőségű tanulmánya, a Petőfi Sándor és lírai költészetünk. 1855–56-ban tanítványával, Nádasdy Tamással Berlinben, Párizsban, Münchenben tanult. Az 50-es évek végén már az irodalmi Deák-párt egyik vezető alakja, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Arany János barátja. 1858-ban feleségül vette Szendrey Máriát, Petőfi sógornőjét. Ugyanebben az évben a kolozsvári ref. kollégiumhoz került tanárnak. 1860-ban a Kisfaludy Társ. tagja. 1862-ben jött vissza Pestre; Arany mellett a Szépirodalmi Figyelő segédszerk.-je, a Magy. Írók Segélyegyletének titkára 1867-ig, tanár a ref. gimn.-ban, majd a színiképző alig.-ja. 1870-től az MTA osztálytitkára, az ak.-i pályázatok döntő szavú bírálója. 1873-tól szerk. a Budapesti Szemlét, 1875-től az Olcsó Könyvtárt. 1876-tól 1892-ig a bp.-i egy tanára, Toldy Ferenc utóda. 1879-től a Kisfaludy Társ. elnöke, 1885-től főrendiházi tag. 1899-ben lemondott a Kisfaludy Társ. elnökségéről, 1902-ben megvált az egy.-től. Utolsó éveiben már csak a Budapesti Szemlét szerk. Szépirodalmi művei közül kiemelkedik az Egy régi udvarház utolsó gazdája c. regénye, a m. kritikai realizmus egyik első alkotása. Legmaradandóbbat mint irodalomtörténész és kritikus alkotta a népi-nemzeti irány elismeréséért vívott harcaival. 1870 után kritikáiban egyre inkább a konzervatív világszemlélet jutott kifejezésre. Sajtó alá rendezte, többnyire bevezetéssel, jegyzetekkel Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Madách Imre, Kemény Zsigmond, Arany László és mások műveit, valamint a Magyar Népköltési Gyűjteményt. – F. m. Egy régi udvarház utolsó gazdája (r., Pest, 1867); Vörösmarty életrajza (Pest, 1866); Romhányi (költői beszély, Pest, 1869–72); Gy. P. költeményei (Pest, 1870); Összes munkái (I–V. Bp., 1902); Kritikai dolgozatok 1854–61 (Bp., 1908); Dramaturgiai dolgozatok (I–II. Bp., 1908); Bírálatok 1861–1903 (Bp., 1911); Emlékbeszédek (I–II. Bp., 1914); Gy. P. irodalmi emlékei (A gyűjteményes kötetekből kihagyott versek. Sajtó alá rendezte Papp Ferenc, Bp., 1926); Válogatott művei (I–II. Hermann István bevezető tanulmányával Bp., 1956); Bírálatok, Cikkek, Tanulmányok (Sajtó alá rendezte Bisztray Gyula, Komlós Aladár, Bp., 1961); Levelezése 1843-tól 1867-ig (Sajtó alá rendezte Somogyi Sándor, Bp., 1961). – Irod. Riedl Frigyes: Gy. P. (Bp., 1911); Angyal Dávid: Gy. P. a kritikus (Bpesti Szle, 1926); Voinovich Géza: Gy. P. (Akad. Ért. Bp., 1927); Papp Ferenc: Gy. P. (I–II. Bp., 1935–1941); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959): Somogyi Sándor: Meditáció és felkészülés (Irod. tört., 1960); Hatvany Lajos: Gy. P. estéje (Bp., 1960); Korda Kálmán: Gyulai szépprózája (Stud. Litt. 1976.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
