Gróh József
Gróh József (Esztergom, 1883. márc. 8. – Esztergom, 1969. okt. 1.): ügyvéd, pénzintézeti igazgató, érseki jogtanácsos. A kolozsvári egy.- en 1906-ban szerzett jogi doktorátust, majd ügyvédi vizsgát tett. 1908-ban ügyvédi irodát nyitott Esztergomban. 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbankügyvezetőig.-ja, majd elnök-ig.-ja, 1943-44-ben elnöke. A 20-as évek elejétől 1949-ig az esztergomi főegyházmegye ügyésze. 1922-ben a Tanácsköztársaság idején működött esztergomi direktórium tagjainak perében dr. Kartaly István védője. Jelentős szerepet játszott Esztergom közéletében, a 20-as évektől 1944-ig mint a város képviselőtestületének, valamint Komárom-Esztergom vm. törvényhatósága bizottságának tagja. 1927-től 1944-ig a Katolikus Központi Kongrua Bizottság résztvevője. 1930-ban csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, részt vett a párt orsz. vezetőségében. 1931-ben átlépett a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártba, s annak nem hivatalos jelöltjeként indult az ogy.-i választásokon, de alulmaradt. 1943-44-ben a Pest vidéki ügyvédi kamara elnökhelyettese, 1943-tól az Egységes Bírói- és Ügyvédi Vizsgálóbizottság tagja volt. 1944-ben kiállt az üldözöttek mellett, közreműködött a Serédi Jusztinián hercegprímás által a zsidóüldözést elítélő pásztorlevél kiadásának előkészítésében. 1945 után a Független Kisgazdapárt tagja. 1945. nov. 4-től ngy.-i képviselő. A párt ún. katolikus szárnyához tartozott. 1946. okt. 2-án kizárták a kisgazdapártból, mert ellenezte a házasságon kívül született gyermekek helyzetének jogi rendezését. Pártonkívüli képviselő, majd 1947. febr.-márc.-ban a Sulyok-féle Magyar Szabadságpárt egyik megalapítója Esztergom vm.-ben. 1947. aug.-ban csatlakozott a Schlachta Margit vezette Keresztény Női Táborhoz, s 1947. aug. 31-én annak listáján mandátumhoz jutott. 1949. márc. 11-én mentelmi jogát felfüggesztették, koholt vádak alapján letartóztatták és két évre ítélték, majd két év 3 hónapot internálótáborban töltött. Vagyonát elkobozták. Kiszabadulása után 1953-ban Dömöst jelölték ki kényszerlakhelyéül. 1965-től utolsó éveit ismét Esztergomban töltötte. – F. m. A magyar r. k. egyház céljog és célvagyon theoriája szempontjából (Bp., 1913); Öröklési jog a magyar rk. clerus tagjai után (Bp., 1913); Partio canonica., A rk. egyházat papjai hagyatékából megillető hagyomány jogi természetéről (Bp., 1938); Die Werkehres- und Kreditbeschränkungen in der Ungarischen Derisengesetzgebung von 1931 bis 1940 (Esztergom, 1941). – Irod. Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949 (Bp., 1983).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
