Gelley Kornél

Full text search

Gelley Kornél (Bp., 1932. márc. 5.Bp., 1989. márc. 19.): színész, Jászai-díjas (1975), érdemes művész (1982). A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1954-ben végezte el, majd egy évet a kecskeméti Katona József Színházban töltött; 1955-61-ben a szolnoki Szigligeti Színház tagja, ezután a bp.-i Nemzeti Színházban játszott 1982-ig. 1983-tól az önálló budapesti Katona József Színház tagja volt. Fanyar egyéniségű jellemszínész, s bár jelentősebb, de többnyire csak mellék- vagy epizódszerepeket játszott. Egyetlen címszerepe a Don Quijote volt Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja c. darabjában. 1963-tól filmezett mint mellékszereplő. Jelentős feladatokhoz a nyolcvanas években jutott. Tragikomikus érzékét a Hány az óra Vekker úr? (Boronky Vince ezredes), egyéniségteremtő erejét a Tanítványok (Magyary Zoltán professzor), intrikusi hajlamát a Mikszáth Kálmán regényéből készült Akli Miklós (Stadion grófja) igazolta. 1962-től gyakran szerepelt televíziós filmekben. Sajátos hangkaraktere révén számos szinkronfeladathoz is jutott. Portréfilm készült róla a Magy. Televízióban (1986). – F. sz. Demetrius (Shakespeare: Szentivánéji álom); Don Cesar (Hugo: A királyasszony lovagja); Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); Pjotr (Gorkij: Kispolgárok); Péter apostol (Madách Imre: Az ember tragédiája); Soltész mérnök (Illés Endre: Az idegen); Kokó énekes (Weiss: Marat halála); Don Quijote (Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja); Hlopov tanfelügyelő (Gogol: A revizor). – If. Rab Ráby (1964); Ivan Iljics halála (tv, 1965); A halhatatlan légiós (1971); Zongora a levegőben (1976); Holt lelkek (tv, 1983); Isten veletek barátaim (1987). – Irod. Bátki Mihály: Látogatóban G. K.-nál (Film, Színház, Muzsika, 1976. jan. 17.); Molnár Gál Péter: Színészhalál (Népszabadság, 1989. márc. 23.); Bulla Károly: Meghalt G. K. (Film, Színház, Muzsika, 1989. márc. 25.); Barabás Tamás: G. K. (Új Tükör 1989. márc. 26.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT