Gáti István, Gáty

Full text search

Gáti István, Gáty (Mánd, 1749. ápr. 8.Szatmár, 1843. febr. 17.): szakíró, az első magyar gyorsírási rendszer kidolgozója, ref. lelkész, tanár. Sályiban, majd Sárospatakon tanító, 1774-től külföldi egy.-eken tanult. 1778-ban Dabolcon, 1779-ben Huszton, 1787ben Máramarosszigeten pap, 1800-ban esperes, végül 1808-ban Szatmáron lelkész. Ugyanitt tanár, 1831-ben nyugdíjazták. Sokat fáradozott a m. irodalmi nyelv terjesztésén. Természettudományi művében több kérdésben haladó, korszerű álláspontot foglalt el. Az addigi geometriai rendszerű gyorsírás helyett a hangzókat pontosan és jelképileg jelölő kurzív rendszerű írást dolgozott ki. M. A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések (Bécs, 1790); Természet históriája (h. n., 1792); A természet históriája (Pozsony, 1795); A stenographia 1-ső könyve… (Pest, 1820); Elmélkedés a magyar dialectusról, lexiconról és helyesírásról (Pest, 1821); Fontos beszéd tudománya vagy oratoria (Sárospatak, 1828). Irod. Vikár Béla: G. I. stenographiája… (Bp., 1889).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT