Gácsi Mihály

Full text search

Gácsi Mihály (Bp., 1926. aug. 10.Zalaegerszeg, 1987. febr. 5.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1974). 1949-től 1956-ig a Képzőműv. Főisk. növendéke, mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. 1956-74-ig Szolnokon élt és dolgozott. Jelentős egyénisége volt a Szolnoki Művésztelepnek. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd Zalaegerszegen élt. Sajátos egyénisége a grafikusok ún. nagy nemzedékének. Anekdotázó hangvétele karikaturisztikus ábrázolással társulva alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens felhangú műveket készített. Később tragikus hangvételű lapokat alkotott, melyeken az emberiség sorsa feletti aggodalmát fejezte ki. Linómetszetein apokaliptikus képet tár elénk az atombomba, a levegőszennyezés, a csonkolt és mutáns lények, a légi és vegyi háborúk, és a mindettől való félelem rémlátomásszerű pusztító hatásáról. Néhány lapján az ellentétes világ jelenik meg: játékos formájú állatok és ironikusan megfogalmazott emberek hordozzák valamely múltbeli esemény vagy történés kedves emlékét, a grafikus életének egy-egy eseményét. Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi. A linómetszet és a rézkarc technikájának kiváló ismerője volt. Fontosabb egyéni kiállításai Budapesten a Dürer Teremben (1967), a Derkovits Teremben (1969), a Csók Galériában (1974); Szolnokon (1967), Miskolcon (1979), Szegeden (1975, 1980), Zalaegerszegen (1977); az NSZK-ban (1980) voltak – F. m. Cégem reklámja (1964); A régi ház (1965); A szobrász (1971); Dózsa-sorozat (1974). – Irod. Gácsi-mappa (Képzőművészeti Alap Kiadó, 1973).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT