Gaál István

Full text search

Gaál István (Ősagárd, 1877. nov. 10.Bp., 1956. ápr. 25.): geológus, paleontológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1953). Egy.-i tanulmányait Kolozsváron kezdte és a bp.-i egy.-en fejezte be 1905-ben. Először a dévai főreálisk. tanára volt, közben geológiai, paleontológiai kutatásokat végzett. A hunyadmegyei Rákosd szármata korú csigafaunája (Bp., 1916) az első olyan m. nyelvű szakmunka, amely egy földtani korszak csigaállatvilágát részletesen leírta. A kolozsvári egy.-en magántanári képesítést nyert. 1912-től Bp.-en tanított, 1919-től 1924-ig a szegedi egy.-en h. tanárként működött, 1925-ben az MNM Őslénytárához került és itt dolgozott 1934-ig, nyugdíjazásáig mint múzeumi ig. Fő kutatási területe az ősállattan volt, e területen érte el legjelentősebb eredményeit. – M. Az erdélyi metángáz-kutatás kritikai megvilágításban (Kolozsvár, 1913); A Föld története (Bp., 1924); Amit rosszul tudunk (Bp., 1936); A bánhidai Szelim barlang „hiénás” rétege (Bp., 1943). – Irod. Schréter Zoltán: G. I. emlékezete (Földtani Közl. 1958).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT