Füst Milán, Fürst Milán Konstantin
Füst Milán, Fürst Milán Konstantin (Bp., 1888. júl. 17. – Bp., 1967. júl. 26.): író, költő, Baumgarten-díjas (1932, 1935, 1946), Kossuth-díjas (1948). 1912-ben a bp.-i egy.-en jogi doktorátust szerzett, majd a bp.-i felsőkereskedelmi isk.-ban tanított közgazdaságtant. 1908-ban megismerkedett Osvát Ernővel, ami életének, írói hivatásának döntő tényezője lett. Kettejük találkozását több ízben is megírta. 1908-ban jelent meg első írása a Nyugatban, a Peter Altenbergről szóló cikke. 1909-ben megjelentek első költeményei a Nyugatban. Barátságot kötött Karinthyval, Kosztolányival, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal. Megjelent első verseskötete (Változtatnod nem lehet, Bp., 1914). Lírájára leginkább az ószövetségi zsoltárok hangja és Berzsenyi költészete hatott. Teljesen újszerű versformálása és kifejezésmódja alkalmat adott a konzervatív szemléletű kritikusoknak, hogy hevesen támadják, s laposnak, prózainak nevezzék. Egyik állandó szereplője lett az élclapok karikatúráinak. Tudatosan elzárkózott a világ eseményeitől, a költészetet szuverén birodalomnak vallotta, a kor eseményei mégsem hagyták érintetlenül. Első kötetének címadó költeménye az 1912-es „Vérvörös csütörtök” hatása alatt keletkezett. 1918-ban az őszirózsás forradalom idején megszervezte a szellemi munkások tanácsát – Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége – elnevezéssel, s a Vörösmarty Akadémia ügyésze lett. Naplójának első részletei Egy ember élete címmel a A Tanácsköztársaság idején az Új Időkben jelentek meg. A fehérterror alatt isk.-jában fegyelmit indítottak ellene, visszahelyezték ugyan állásába, de ő ezután nyugdíjazását kérte (1920). Majd kitanulta a szűcsmesterséget. Megírta Advent (Bp., 1923) c., az üldöztetését tárgyaló regényét és a Nevetők (1920) c. kisregényét, melyben ugyancsak áttételes módon fejezte ki a fennálló világgal való meghasonlottságát. 1923-ban házasságot kötött volt tanítványával, Helfer Erzsébettel. A húszas évektől kezdve sokat utazott, bejárta Európa nagyobb városait. Egyre nagyobb érdeklődéssel és kísérletező kedvvel fordult a prózai műfajok felé. 1931-ben írta jelentős drámáját, a Negyedik Henrik királyt. 1935-ben kezdte írni A feleségem története (Bp., 1942) c. regényét, melyben a cselekmény külső burka a féltékenység drámája, valójában a kor elidegenített, magányos emberének tragédiáját ábrázolja. A II. világháború idején Bp. ostroma alatt bujkálni kényszerült. Nagy fáradsággal vezetett naplójának tekintélyes része megsemmisült. 1947–48-ban több mint 100 szabadegyetemi előadást tartott, ennek anyaga később Látomás és indulat a művészetben (Bp., 1948) c. jelent meg. 1948-ban a bp.-i egy.-en az esztétika magántanárává habilitálták, egy ideig a Képzőművészeti Főisk.-n adott elő, bölcsészkari esztétikaelőadásait 1951-ben kezdte meg. Shakespeare-kollégiumokat is tartott, lefordította a Lear királyt, megírta Shakespeare-tanulmányát. 1949–1955 között egyetlen könyve sem jelent meg, az irodalmi életből kirekesztődött, éppúgy mint a harmincas években. Ezekben az években csak egy.-i előadásokat tartott. Közben 1953-ban megbetegedett, mozgásképtelenné vált. Összegyűjtött műveinek kiadása 1955-ben kezdődött meg. A II. világháború idején elpusztult naplójának gondolatfoszlányait két könyvben dolgozta fel Ez mind én voltam egykor. Feljegyzések az út mentén (Bp., 1957); Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve (Bp., 1958): Kortársi emlékezéseit és kritikáit Emlékezések és tanulmányok (Bp., 1956) c. adta közre. 1960-ban nyugdíjba vonult. Utolsó műve, a Szexuál-lélektani elmélkedések először a párizsi Magyar Műhelyben jelent meg 1970-ben. Súlyos betegen megérhette még Negyedik Henrik király c. drámájának nagy sikerű előadását, s összegyűjtött munkái folyamatos kiadását. Halála után 1976-ban jelent meg Naplójának 1904-től 1945-ig terjedő része Pók Lajos bevezetőjével. 1958-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. Emlékére felesége költői jutalmat alapított, amelyet minden évben az Írószövetség két költőnek ítél oda. – M. Összes versei (Bp., 1958); Összegyűjtött művei (kiadása folyamatosan 1955-től); Válogatott művei (sajtó alá rendezte Kis Pintér Imre, Bratislava-Bp., 1978); Napló (I-II., Bp., 1976); Válogatott versei (válogatta, szerk. és bevezette Somlyó György, Bp., 1979). – Irod. Somlyó György: F. M. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1969); Karinthy Frigyes: F. M. (Írások írókról, Békéscsaba, 1918); Szilágyi Géza: Lírai impressziók F. M.-ról (Nyugat, 1925); Komlós Aladár: Az új magyar líra (Bp., 1926); Halász Gábor: Új magyar verseskönyvekről (Válogatott írásai, Bp., 1959); R. Kocsis Rózsa: A drámaíró F. M. (Jelenkor, 1968. 2. sz.); Ungvári Tamás: F. M.-ról (Ikarusz fiai, Bp., 1970); Bori Imre: Az avantgarde apostolai. F. M. és Kassák Lajos (Újvidék, 1971); Vas István: F. M. olvasásakor (Az ismeretlen isten, Bp., 1974); Devecseri Gábor: F. M.-ról (Lágymányosi istenek, Bp., 1975), Abody Béla: Emlékezetem pályája. Töredékek F. M.-ról (Kortárs, 1976. 10. sz.); Vargha Balázs: F. M. költött és valódi városai. Irodalmi városképek (Budapest, 1976. 10., 11., 12. sz.); Belohorszky Pál: A semmi sámánja. F. M. kisregényeiről (Kortárs, 1978. 8. sz.); Illés Lajos: F. M. haragra gerjed. Szerkesztőségek, írók, kéziratok (Kortárs 1979. 6. sz.); Lengyel Balázs: A költők költője. F. M. (Közelképek, Bp., 1979); Kis Pintér Imre: F. M. gondolatai (Helyzetjelentés, Bp., 1979). – Szi. Rónay György: A varázsló halála. F. M. emlékezete (vers, A tenger pántlikái, Bp., 1969); Darázs Endre: F. M. (vers, Egy főkönyvelő hegedül, Bp., 1972); Weöres Sándor: F. M.-nak emlékére, (versek, Egybegyűjtött írások, Bp., 1975); Kalász Márton: Hódolat F. M.-nak (vers, Megszámított vigasz, Bp., 1976); Hajnal Anna: F. M.-hoz (vers, Ének a síkságon, Bp., 1977); Somlyó György: F. M. (vers, Arion éneke, Bp., 1978); Labancz Gyula: A bibliai F. M.-nak (vers, Életünk, 1978. 4. sz.); Rába György: F. M. lírája, mint az Ezeregyéjszaka utóhangja (Jelenkor, 1978); Oltyán Béla: A Füst-i modellregény és mai problémáink (Életünk, 1979); Nagy Sz. Péter: A csepp és a tenger (Alföld, 1988); Radnóti Zsuzsa: A próféta színháza (Pécs, 1993); Somlyó György: Füst Milán avagy a lesütött szemű ember (Bp., 1993).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
