Dudich Endre
Dudich Endre (Nagysalló, 1895. márc. 20. – Bp., 1971. febr. 5.): zoológus egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1942–1949; l. 1951, r. 1964), Kossuth-díjas (1957). 1913-tól Eötvös-kollégistaként folytatta tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán természetrajz-földrajz szakon. Tanári oklevelét 1920-ban szerezte meg. 1922-ben a szegedi egy.-en avatták doktorrá. 1925-ben ugyanitt magántanárrá habilitálták. 1919. nov.-ben az MNM Állattárának munkatársa lett és itt működött 1922-ig mint beosztott középisk. tanár, majd 1934 júl.-áig mint múzeumi őr. 1934. júl. 23-án nevezték ki a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán egy.-i tanárrá és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Itt dolgozott haláláig. Tudományos pályafutását már egy.-i évei alatt megkezdte. Először bogarakkal (Coleoptera), majd behatóbban a rákcsoportokkal foglalkozott. Ő alkalmazta hazánkban először a matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. A rákok mészpáncéljának polarizációs vizsgálata, a modern barlangbiológiai vizsgálatok megindítása Mo.-on, a hazai állattársulástan megalapítása ~ nevéhez fűződik. Ő indította meg hazánkban az első rendszeres és állandóan korszerűsített állatrendszertani és állatföldrajzi egy.-i oktatást. 1958-tól 1970-ig vezette az alsógödi Dunakutató Állomást, melynek haláláig tanácsadó tagja volt és szervezte a Duna állatvilágának kutatását. Az aggteleki Baradla-barlangban létesült (1958) barlangi laboratórium munkáját is haláláig irányította. Nagy érdeme egy.-i tanári munkájában a zoológus-utánpótlás, új kutatók és oktatók nevelése; számos neves zoológust indított el pályáján. 218 műve jelent meg nyomtatásban. Kitüntették Bugát-díjjal (1920), Margó-díjjal (1931), Kadić Ottokár emlékéremmel (1962), Frivaldszky-emlékéremmel (1962). Több éven át az MTA Zoológiai Bizottságának, majd élete végéig Hidrobiológiai Bizottságának elnöke. 1941–44-ben a Term. tud. Társ. Állattani Szakosztályának elnöke. 1958–62-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke; 1961-től 1965-ig a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Karszt- és Barlangkutató Bizottságának elnöke, 1968-tól díszelnöke. Tiszteleti tagja, majd díszelnöke volt a Magy. Biológiai Társaságnak, a Magy. Rovartani Társaságnak és a Magy. Hidrológiai Társaságnak. 1935-ben tagjává választotta az Österreichische Gesellschaft für Höhlenforschung, majd 1961-ben a bécsi Zoologisch-botanische Gesellschaft. – F. m. Systematische und biologische Studien an den Phronima-Arten des Golfes Neapel (Zoologischer Anzeiger, 1926); Rendszeres állattan. III. Ízeltlábú állatok (Pécs, 1927); Die Kalkeinlagerungen des Crustaceenpanzers in polarisiertem Licht (Zoologischer Anzeiger, 1929); Az Aggteleki barlang állatvilágának élelemforrásai (Állattani Közl., 1930); Die Geschichte und der Stand der biologischen Erforschung der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla” in Ungarn (Mitteilungen über Höhlen- u. Karstforschung, 1930); Systematische und biologische Untersuchungen über die Kalkeinlagerungen des Crustaceenpanzers in polarisiertem Lichte (Zoologica, Stuttgart, 1931); Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle „Baradla” in Ungarn (Speläologische Monographien, Wien, 1932); „Élettér”, élőhely, életközösség (Term. tud. Közl., Pótfüzet, 1939); Erdőtalajok ízeltlábúinak produkciós biológiai vizsgálata (Balogh Jánossal és Loksa Imrével, MTA IV. Oszt. Közl., 1952); A barlangbiológia és problémái (Bp., 1959); A biológiai aktualizmus elvének alkalmazása fosszilis bryozoakra (Bp., 1962); Állatrendszertan (Loksa Imrével, Bp., 1969, 1978). – Irod. Balogh János: D. E. (Magyar Tudomány, 1971. 6. sz.); Soós Árpád: Megemlékezés Dr. D. E.-ről (Állattani Közl., 1972); Loksa Imre: Megemlékezés Dr. D. E.-ről (Karszt- és Barlangkutatás, 1972).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
