Doráti Antal

Full text search

Doráti Antal (Bp., 1906. ápr. 9.Zürich, 1988. nov. 15.): karmester, zeneszerző, Bartók-Pásztory-díjas (1986). 5 éves korától zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a bp.-i Zeneműv. Fő-isk.-n kamarazenét. Kodály Zoltánnál (aki nagy hatással volt rá) 14 évesen felvételizett, s 15 évesen elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatást tett. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. Később Bartók és Kodály minden jelentősebb művét dirigálta, lemezre játszotta, és sohasem tudta kivonni magát hatásuk alól. 1925-1927 között a bp.-i Operaház korrepetitora. 1928-29-ben Fritz Busch asszisztense a drezdai operánál, ahol igen sok mű betanításában segédkezett. 1929-től 1933-ig a Münsteri Városi Színház karmester-zeneig.-ja. Ekkor már mintegy 70 operát tudott s új zenedrámákat is megismerhetett. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte Carlo (a híres Gyagilev-társulat utódja) karmestere. Velük turnézott Angliában, Francia- és Spanyolo.-ban, az USA-ban, Monte Carlo-ban, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben. A társulat műhelye London lett. 1938-ban Ausztráliában (Melbourneben) zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió (stúdió) -hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, háromszor lemezre vették. 1941-44-ben a New York-i „Ballet Theatre” zeneig.-ja s a New Opera Company zenei vezetője. 1945-49-ben létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. A világ legjobb szólistáival dolgozott. 1948-ban a bp.-i Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1948-49 az utolsó dallasi évad: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-től 1960-ig a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. Éveken át – a hangversenyek mellett – legfontosabb tevékenységük a lemezfelvételek voltak, sok száz lemezt készítettek, ezek révén világszerte megnőtt a zenekar hírneve. ~ bejárta az egész világot. A Londoni Szimfonikus Zenekarral is sokat turnézott, hangversenyeket, hanglemezfelvételeket dirigált. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK városaiban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Bp.-en, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-65-ben a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere. 1965-74-ben a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. Később is visszatért ide minden évadban mint állandó vendégkarmester. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre. – M. több mint 26 kompozíció. Az út (kantáta Paul Claudel poémájára); I. szimfónia, Missa Brevis; Magdalena (balett); Vonós-oktett; Madrigálszvit; Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire); Zongoraverseny; Gordonkaverseny; Oboaverseny; Békemise; The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire). – Írása: Önéletrajzi írás (Autobiography) (London, 1979; magyarul, Bp., 1981, 1985). – Irod. Rózsa Miklós: Double life. The autobiography of A. D. Foreword by A. D. (Tunbridge Wels-New York, 1982; Vámos Miklós: A zene bűvöletében (Bp., 1982); Nádor Tamás: Interjúportré D. A.-lal (Múzsák és mesterek. Párbeszéd művészekkel, Bp., 1984); „Az alkotás nagyobb öröm számomra” (Gách Marianne interjúja, Film, Színház, Muzsika, 1985. ápr. 27.); Gábor István: D. A. halálára (Magyar Nemzet, 1988. nov. 16.).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages