Boldizsár Iván

Full text search

Boldizsár Iván (Bp., 1912. okt. 30.Bp., 1988. dec. 22.): író, publicista, József Attila-díjas (1970), Állami díjas (1975). 1930-tól a bp.-i tudományegy. orvosi és bölcsészkarán tanult. 1932-ben a Névtelen Jegyző; később az Új Nemzedék, majd a Nemzeti Újság c. lap munkatársa lett. 1936-ban a Cserépfalvi Kiadóhoz került, 1938-tól a Pester Lloyd szerk.-je. A II. világháborúban katona oroszfogságba esett. Hazatérése után a Szabad Szó és az Új Magyarország főszerk.-je. Tagja volt a párizsi béketárgyalásokon résztvevő m. küldöttségnek. 1947-ben külügyi államtitkár, majd újra a sajtónál helyezkedett el. 1951-től 1969-ig a Magyar Nemzet, a Béke és Szabadság, a Hétfői Hírlap, a New Hungarian Quarterly és a Színház főszerk.-je. 1970-ben a Magyar Pen Club elnöke volt, 1972-től az Orsz. Béketanács elnökh.-e. 1984-ben a Nemzetközi Pen Club választotta elnökévé. Országgyűlési képviselő volt. Fordított angolból, németből és franciából. – F. m. Tiborc (szociográfia, Bp., 1938); A gazdag parasztok országa (szociográfia, Bp., 1939); Fortocska (naplójegyzetek, Bp., 1949); Téli párbaj (kisr., Bp., 1949); Magyarországi napló (Bp., 1951); Összeesküvés a magyar nép ellen (Bp., 1952); A toll fegyverével (cikkek, Bp., 1952); Oradour vádol (politikai publicisztika, Bp., 1953); A reménység üzenete (politikai publicisztika, Bp., 1954); Reggeltől reggelig (r., Bp., 1955); Tiborc új arca (szociográfia, Bp. 1955); Balatoni kaland (elb., Bp., 1956); Éjfélkor (filmforgatókönyv, Bp., 1957); Születésnap (r., Bp., 1959); Az éjszaka végén (r., Bp., 1962); Rokonok és idegenek (útinapló, Bp., 1962); Rokonok és idegenek (útinapló, Bp., 1963); Zsiráffal Angliában (útinapló, Bp., 1965); Királyalma (elb., Bp., 1967); Túlélők (színmű, Bp., 1967); Az angyal lába (útirajzok, cikkek, Bp., 1969); A filozófus oroszlán (esszék, Bp., 1971); New York percről percre (útinapló, 1971); Halálaim (elb., Bp., 1974); A szárnyas ló (tanulmányok, Bp., 1975); A félelem iskolája (elb., Bp., 1977); A sétáló szobor (útijegyzetek, Bp., 1978); Szépecske haza (útijegyzetek, Bp., 1978); Örökké élni (elb., Bp., 1979); Tündér Viola és a bábuk (mesék, Bp., 1981); Don-Buda-Párizs (visszaemlékezések, Bp., 1982); A korona napjai (visszaemlékezések, Bp., 1983); Szülőföldünk Európa (esszék, Bp., 1985); Keser-édes (visszaemlékezések, Bp., 1987). – Irod. Fábry Zolán: B. L (Magyar Nap, 1937. 62. sz.); Hubay Mikós: B. I. ötvenéves (Élet és Irod., 1962. 43. sz.); Koroknai Zsuzsa: B. I. (Élet és Irod., 1970. 14. sz.); Katona Éva: Az Élet és Irodalom látogatóban B. I.-nál. (Élet és Irod., 1970. 22. sz.); Faragó Vilmos: Beszélgetés B. L-nal (Valóság, 1978. 4. sz.); Lukács J. András: Beszélgetés B. I.-nal (Magy. Hírlap, 1985. okt. 10.); Nekr. Berkes Erzsébet: Boldi elment (Élet és Irod., 1989. 1. sz.); Rényi Péter: B. I. (Népszabadság, 1988. dec. 23.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT