Bercsényi Miklós, gróf

Full text search

Bercsényi Miklós, gróf (Temetvény, 1665. dec. 6.Rodostó, 1725. nov. 6.): kuruc főgenerális, II. Rákóczi Ferenc mellett a szabadságharc egyik fő szervezője és irányítója. Felvidéki nagybirtokos család sarja. A nagyszombati egy.-en tanult, majd Esterházy Pál nádor oldalán kezdte a hadi mesterséget. 1685-ben vágsellyei kapitány. 1686-ban Buda ostrománál kitüntette magát, ezredes, majd Szeged vára főkapitánya lett. 1687-ben aranysarkantyús vitéz. 1691-től Ung vm. főispánja, kir. tanácsos és bányavidéki vicegenerális, 1696-tól 1698-ig Felső-Mo. főhadbiztosa. Az 1690-es években azonban mindjobban szembefordult I. Lipót abszolutizmusával és elnyomó politikájával. Politikai elképzeléseinek megnyerte a fiatal Rákóczit, s együttesen hozzákezdtek egy nemesi összeesküvés megszervezéséhez, hogy francia segítséggel megdöntsék a Habsburgok mo.-i uralmát. 1701-ben Rákóczi elfogatásakor Lengyelo.-ba menekült, s itt előbb egyedül, majd Rákóczival együtt a francia és a svéd kir.-t akarta megnyerni a mo.-i felkelés támogatására. Attól kezdve, hogy a tiszaháti parasztok kezdeményezésére, 1703 tavaszán megindult a szabadságharc, ~ 8 éven át szinte állandóan hadban forgott és hadat vezetett. Emellett a diplomáciában is részt vállalt, s a fejedelemnek egyik legbizalmasabb tanácsadója volt. 1705-ben a szövetkezett rendek főgenerálisa, a szenátus első tagja, 1706-ban a császárral folytatott nagyszombati béketárgyalásokon a kuruc küldöttség vezetője, 1707-ben fejedelmi helytartó, a Varsóban I. – Péter cárral titkos szövetséget kötő delegáció feje. Ekkor és később is az inkább a svédek és franciák felé tekintő fejedelemmel szemben az orosz orientáció lelkes hívének mutatkozott. 1710 végén az orosz katonai segítség kieszközlésére Lengyelo.-ba távozott. Az 1711-i szatmári békét nem fogadta el. 1711-től 1716-ig a lengyelo.-i Brezan várában élt, majd 1716-ban a török-osztrák háború küszöbén a szultán meghívására török területre, az Al-Dunához ment, s 1717-ben Orsova felől megpróbált betörni Mo.-ba. A pozsareváci béke után, 1718-ban Rodostóba költözött. Ott halt meg. Hamvait 1906-ban hazahozták. – M. B. M. levelei Károlyi Sándorhoz (Kiadta Thaly Kálmán: Rákóczi Tár II, Pest, 1868); B. M. levelei Rákóczi fejedelemhez (Kiadta Thaly Kálmán, I-IV., Bp., 1875-79); Archivum Rákoczianum (I. oszt. IV-VII.). – Irod. Thaly Kálmán: A B. család (I-III, Bp., 1881-92); Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-szabadságharc (Bp., 1953); Köpeczi Béla-Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Fetenc (Bp., 1955).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT