Bárdos Lajos

Full text search

Bárdos Lajos (Bp., 1899. okt. 1.Bp., 1986. nov. 18.): zeneszerző, zenetudós, zeneíró, karnagy, pedagógus, egyetemi tanár, Erkel-díjas (1953), Kossuth-díjas (1955), kiváló művész (1970), Bartók-Pásztory-díjas (1984), a zenetudományok doktora (1985). Magánúton megkezdett hegedűtanulmányait követoen 1920–25 közt a bp.-i Zeneakad.-a Siklós Albertnél és Kodály Zoltánnál tanult. 1925–29 közt a bp.-i Verbőczy (majd Petőfi) Gimnázium énektanára volt. Ezzel egyidőben vette át a Városmajori Plébániatemplom karnagyi állását, ahonnan 1942-ben, Sugár Viktor utódaként a Mátyás-templom karnagyi posztjára került. 1928-tól a bp.-i Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk. tanáraként 1966-ig hangszerelést, prozódiát, kargyakorlatot, magyar népzenét, transzponálást, partitúraolvasást, összhangzattant, zeneelméletet, ellenponttant, formatant, népdaléneklést, magyar egyházi népéneket, kat. egyházi népéneket, egyházzenei formatant tanított. Az általa oktatott tantárgyak egy részét maga kísérletezte ki. 1931-ben Kertész Gyulával és Kerényi Györggyel megalapította a Magyar Kórus Kotta és Lapkiadó Vállalatot, amely meghatározó szerepet játszott a magyar zeneéletben. A vállalat kezdetben a Magyar Kórus (1931), később az Éneklő Ifjúság (1934) és az Énekszó c. lapokat adta ki. Valamennyinek szerkesztésében, írásában komoly szerepet vállalt. 1923–33 közt a Magyar Cserkészszövetség zenei irányítója, ez idő tájt adta ki a 101 magyar népdal c. gyűjteményét, amellyel a „tiszta forrásból” kiválogatott népdalgyűjtemények sora elindult. Ugyanebben az idoben vezette a Palestrina-kórust is, amellyel 1932. máj. 2-án Stravinsky Zsoltár-szimfóniáját bemutatta. Egy évvel később azonban ettől az együttestől megvált, mert nem járultak hozzá Bartók Cantata Profanajának bemutatásához. 1934-ben munkatársaival megszervezte az Éneklő Ifjúság-mozgalmat. 1936-tól a Magy. Dalosegyesületek Orsz. Szövetségének egyik zenei irányítója. 1938-ban a Magy. Kat. Egyházzenészek Egyesületének, az Orsz. Magy. Cecffia Egyesületnek egyik vezetője, 1962-től, Harmat Arthur halála után világi elnöke, ill. társelnöke, 1984-től tb. elnöke volt. A főváros ostroma alatt, bár 11 felnövekedett gyermeke közül már tíznek kellett kenyeret adnia, üldözötteket is bújtatott. Az 1945–46-os tanévben a Zeneműv. Főisk. Igazgató Tanács tagja volt. 1950-ben bekövetkezett az egyházzenei tanszak megszűnése és a Magyar Kórus felszámolása, 1950–51-ben csak kötelező tárgyként taníthatott zeneelméletet énekes és fafúvós növendékek számára, de 1952-től a Zenetudományi Tanszak vezető zeneelmélet tanára lett. Számos kórusművet írt egyházi és világi szövegekre. 1962-ben a Mátyás-templomból, 1966-ban a Liszt Ferenc Zeneműv. Főisk.-ról vonult nyugdíjba. De továbbra is komponált, és az ország egész területén folytatta iskolateremtő, nagyhatású előadásait. Bár gégéjével, hangszálaival egyre több gondja volt, élete utolsó évében is tartott előadást a Solymári Zenei Napok keretében, amelyek halála óta az ő nevét viselik. – M. Vonósnégyes (1925); kisebb darabok zongorára, orgonára, hegedűre, gordonkára; 4 latin mise, 1 magyar mise (1985); latin és magyar nyelvű egyházi énekek és feldolgozások, zsoltárok, motetták, himnuszok; színpadi művek, Alexius (Sík Sándor szövegére, 1946 óta szvitként is); Somogyi kalászok (1954); A nyúl éneke (1954); Távoli álom (1958); Iskolai dalok (énekgyakorlatok); 14 vegyeskar (1959); 20 egynemű kar (1964); 3 egyneműkar (1977); m vegyeskar (1978); 14 gyermekkar (1978); közreadások: Harmonia sacra (1934); Magyar Cantuale (Kertész Gyulával, 1935); Gyöngyvirág (92 népdal, 1952); Százszorszép (100 népdal, 1957); 70 kánon (1970); Kodály Kórusok és Gyermekkarok (1972); átdolgozások: Bartók: Szvit a Gyermekeknek nyomán gyermekkarra; Kodály: Rákóczi kantáta (nagyrészt az 1948-ban bemutatott Czinka Panna balladája nyomán). – Könyvei: Hangzatgyakorló (Bp., 1954, 1982); Medális harmóniák (Bp., 1961); Harminc írás (Bp., 1969); Tíz újabb írás (Bp., 1974); Liszt Ferenc, a jövő zenésze (Bp., 1976); Bartók dallamok és a népzene (Bp., 1977); Kodály zenéje és a lokrikum (Bp., 1977). Cikksorozatokat írt a Muzsika c. folyóiratban, továbbá a Kóta, a Parlando és az Ének-zene tanítása c. zenei lapokban. – Irod. Breuer János: B. L., a tudós (Kóla, 1984. 7. sz.); Lukin László: „Meghalt B. L.” (Magyar Nemzet, 1986. nov. 20.); In memoriam B. L. (Új Ember, 1986. dec. 7.); Rajeczky Benjámin: „Két korszak nevelője” (Muzsika, 1987. 2. szám.); Szokolay Sándor: „A teremtő ember” (Kóta, 1987. 3. sz.); Maklári József „Az igazi zenére nevelés útján” (Kóta, 1978. 3. sz.); Mátyás János riportja: Hány színe van az életnek? (Kóta, 1989. 8. sz.); Nagy Olivér: Emlékeim B. L.-ról (Kóla, 1989. 10. sz.); Biernaczky Szilárd: B. L. (Magyar Forrás, 1990. I. 13.).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages