Bajcsy-Zsilinszky Endre
Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6. – Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): publicista és politikus, a II. világháború idején a magyar függetlenségért folytatott harc kiemelkedő vezető egyénisége és vértanúja. Zsilinszky Gábor öccse. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Békéscsabán családja és a demokrata parasztvezér, Áchim L. András között politikai és családi okokból kiéleződött a viszony. Ennek következtében 1911. máj. 14-én egy vita során – Gábor bátyja védelmében – Áchimot lelőtte. A fiatal jogász közigazgatási pályára ment és Árva vm.-ben főispáni titkári állást töltött be. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. 1918. nov.-ben a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egyik megalapítója. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport (Eckhardt, Kozma stb.) tagjaként a Szózat c. fajvédő lap főszerk.-je lett. Derecskén 1922-ben egységes párti programmal képviselővé választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilépett Bethlen pártjából és részt vett a Fajvédő Párt megalapításában. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját, amely fórumot adott József Attillának, Féja Gézának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak stb. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. márc. 15-től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot, amely a náciellenes szellemi és politikai ellenállás harcos orgánuma volt. Politikai fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1935-ös év, amikor az ogy.-i választások idején pártszövetségre lépett az októbristákkal és a polgári radikálisokkal. Gömbös kíméletlen csendőrterrorral megakadályozta, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erők tömörítése érdekében 1936-ban pártja fuzionált a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett ogy.-i képviselője. Publicisztikai tevékenységét akkor a Független Magyarország c. hétfői lap főszerk.-i tisztében, valamint a Magyarország c. napilap hasábjain végzi. Idejében felismerte, hogy a német veszéllyel szemben szükség van a Dunamenti kis népek összefogására. Ezért 1940 febr.-jában Belgrádba utazott és vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt a baráti együttműködésről. A II. világháború időszakában parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a m. kormányok németbarát kül- és reakciós belpolitikáját, harcolt Mo.-nak a háborúból való kilépése érdekében és követelte a délvidéki tömegmészárlásért felelősök szigorú megbüntetését. 1941 karácsonyán cikket írt a Népszavába, főszerk.-je lett a Szabad Szó c. antifasiszta hetilapnak, 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába és részt vett a márc. 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében. Kapcsolatba került a szociáldemokrata és kommunista párt képviselőivel, kiállt a politikai és faji okokból üldözöttek védelmében, tanúvallomást tett Schönherz Zoltán és a kommunisták hazafisága mellett. 1943. júl.-ban megszerk. a kisgazdapárt háborúellenes és demokratikus újjászületést valló programját. Végül a polgári politikusok közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres ellenállási harc vállalásáig. 1944. márc. 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. okt. 11-én kikérte a Gestapótól és okt. 15-én szabadon bocsátotta. 1944. nov. elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. Nov. 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék emberei illegális lakhelyén elfogták és Kiss Jánosékkal együtt a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Mentelmi joga miatt Bp.-en kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és dec. 24-én Sopronkőhidára szállították. Miután a nyilas ogy. kiadta őt a fasiszta katonai bíróságnak, dec. 23-án kötél általi halálra ítélték és dec. 24-ének reggelén a három kommunista ifjú (Kreutz Róbert, Pataki István, Pesti Barnabás) agyonlövetése után kivégezték. 1945. máj. 27-én ünnepélyes gyászpompával temette el a felszabadult demokratikus Mo., majd végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték el. – M. Nemzeti újjászületés és sajtó (Bp., 1920); Újévi nyílt levele a derecskei választókerület polgáraihoz (Bp., 1924); Nemzeti Radikalizmus (Bp., 1930); A Nemzeti Radikális Párt gazdasági és szociálpolitikai programja és szervezete (Bp., 1931); Német világ Magyarországon (Korunk Szava Kvtára 12/3. c. sorozatban, Bp., 1936); Egyetlen út a magyar paraszt (Bp., 1938); Mátyás király (Bp., 1939); Helyünk és sorsunk Európában (Bp., 1941); Transsylvania Past and Future (Genova, 1944). – Irod. Lévai Jenő: B. Zs. E. a demokrácia vértanúja (Bp., 1945); Derzsői Kocsis László: B. Zs. E. (Bp., 1966); Kortársak B. Zs. E.-ről (Szerk., bev. Vígh Károly [Bp., 1969, 1984.]) Szi. Féja Géza: Szabadcsapat, Életregény (Bp., 1965).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
