Zeno
Zeno (Zenon), 1. keletrómai császár (Kr. u. 474-491). Isauriai származásu volt (azért Isauricus is), és I. Leo császár alatt emelkedett a legfőbb tisztségekre. Utoljára aztán megkapta feleségül a császár leányát, Ariadnét. A császár halálakor (474) a trón legelébb Z. hasonnevü fiának jutott, de mikor ez néhány hónap mulva gyanus körülmények között meghalt, Z. maga ragadta kezébe azuralmat. 476. nagy küzdelmet kellett végigküzdenie az anyós-császárné fitestvérével Basiliskosszal, s ez a küzdelem Z.-nak rovására ütött ki. Bizáncból menekülnie kellett s a birodalomnak több helyén zavargások ütöttek ki. Egy kerek esztendőbe került, amig Z. a fővárost visszafoglalta és hatalmát újból megszilárdította, ámde további uralkodása folyamán méltatlannak mutatkozott a biborra, melyet gyávasággal és kegyetlenséggel szennyezett be. A vandalokkal 475. csúfos békét kötött, a keleti gótoknak Itáliába való özönlését nem tudta meggátolni; az egyházi villongásokban sem tudott érvényesülni, sőt a henotikonnal (l. o.) még csak joban felszította a felekezeti gyűlöködést V. ö. Barth V., Z. császár (Basel 1895).
2. Z., az eleai, görög filozofus, szül. Kr. e. 500 körül. Parmenides kedvelt tanítványa. Szülővárosát meg akarta szabadítani Nearchos zsarnoktól s a hagyomány szerint szörnyü halált szenvedett. Prózai művet irt, melyben Parmenides tanának igazságát az ellenkező nézetek lehetetlenségével akarta bizonyítani. Éles dialektikai elme volt, kinek okoskodása még ma is érdekes. Főleg érdekesek a mozgás ellen szóló bizonyítékai. V. ö. Sebestyén A., A görög gondolkodás kezdetei (Filozofiai Irók Tára XIV.).
3. Z., a stoicizmus alapítója; Kitiumból való volt Ciprus szigetén és mint Epikurnak kortársa körülbelül Kr. e. 350-264. élt. Eleinte kereskedelemmel foglalkozott, azután Athénben a bölcsészetre adta magát. 308. körül egy önálló bölcsészeti iskolát alapított, mely nevét a Stoától vette (l. Filozofia, Stoicismus és Erkölcstan) s tanaiban közel állott a cinikusok rendszeréhez. Z. az athénieknél nagy tiszteletnek és népszerüségnek örvendett, hasonlókép kegyébe fogadta Antigonos Jonatas makedon király is. Önkezével vetett véget életének.
4. Z., Szidonból, epikureista, szül. Kr. e. 150 körül. Körülbelül Kr. e. 100 óta az epikureusok bölcseleti iskolájának vezetője, Cicerónak és Philodemosnak tanítója. Munkáiban, melyek (habár töredékesen) nagy számmal kerületek elő Herculaneumban, két irányadó szempont mutatkozik az analogiás következtetés kialakítása és a matematikai bizonyítással szemben kifejtett ellenzék. L. még Epikuros.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
