Zend-Aveszta,

Full text search

Zend-Aveszta, a parszik szent könyve, mely a nagy vallásalapító Zoroaszter (Zarathustra) tanait tartalmazza. Eredete az idők homályába vész. Annyi bizonyosnak vehető, hogy Nagy Sándor hódítása előtt már létezett. Hermippus nevü görög iró (Kr. e. III. sz.) volt az első, ki Plinius tudósítása szerint a mágusok hitéről irt művében Zoroaszter két millió verssort kitévő könyvének tartalomjegyzékét adta. Munkája azonban, örök kárára a tudománynak, elveszett. Pehlevi források Vistászp királynak (a történelem Hystaspese) tulajdonítják a parszi próféta tanításának első irásba foglalását. Arab irók (Tabari és Maszudi) arról tudósítanak, hogy a Z. szövege oly terjedelmes volt, hogy tizenkétezer tehén bőrét betöltötte. Az Arda Viráf szerzője Nagy Sándort teszi felelőssé a Z. szöveg nagyobb részének elvesztéséért. Perzepoliszszal együtt ugyanis szerinte a Z. hiteles példánya is elégett volna. Ez azonban még bebizonyításra szorul. Tény az, hogy a Z. eredeti 21 naszk-jából azaz könyvéből csak kettő maradt meg teljesen és egy harmadiknak a nagyobb része némi töredékekkel. Végső határát a Z. legrégibb alkatrészei idejének a hollandi vallástörténész Tiele Kr. e. 1000-800-ra teszi. Mások, mint De Harlez és Geldner, az időszámításunkat megelőző VI. sz.-ból keltezik a Z.-t. Mai alakját Ardasir Papakan (Kr. u. 226-40) uralkodása alatt nyerte a Z. Ugyanebből a korból származik az akkor már alig értett eredeti zend szöveg pehlevi fordítása, mely I. Khoszrev király (531-579) idejében újabban át lett dolgozva.
Egész a mult század közepéig mit sem tudott az európai tudomány a parszik szent könyvéről. Az önfeláldozó francia utazó Anquetil Duperron halhatatlan érdeme, hogy a Z.-t Európában ismeretessé tette. Hét évi indiai tartózkodása alatt parszi tanítója Dasztúr Darab tollba mondta neki persául az egész Z.-t. Hazájába visszatérve erre alapította aztán korszakalkotó munkáját: Z., ouvrage de Zoroaster, traduit en françois sur l'original zend (Páris 1771). Anquetil Duperron alig tudott valamit pehleviül és zendül, fordítása tanítója persa magyarázata után készült, ki maga is csak keveset tudott a pehleviből. Eleinte a tudós világ kételkedett Zoroaszter művének valódiságában, mignem 1826-ban a hires dán nyelvész Rask (l. o.), kinek sikerült megszereznie 1819-től 1822-ig tartó keleti utazása alkalmával a Z. legjobb kéziratát, úttörő munkájával: Om Zendsprogets og Zendavestas aelde og aegthed (Kopenhága 1826) minden kételyt eloszlatott. A Z. első tudományos értelmezése és igazi lefordításának kisérlete a nagy francia orientalistának Burnoufnak a műve. Ő a megalapítója a zend filologiának. Követői, kik a homályos zend szöveg tanulmányára adták magukat, két iskolát alapítottak. Az egyik a parszi tradició és a pehlevi vallásos könyvekre támaszkodva igyekezik a parszik szent könyvét magyarázni. A másik elveti a hagyomány tanuságát s egyedül a rokon védai nyelv és az összehasonlító nyelvészet útján akar a Z.-szöveg rejtélyeibe behatolni. Az első iskolának hivei Spiegel, Justi, De Harlez és Geiger. A másodikhoz a szánszkrit nyelvészek, különösen Roth és Benfey ragaszkodtak. Újabban a tradiciót mellőző iskola teljesen kudarcot vallott s most mind a két irányt egyesítve halad a zend kutatás. A West által új életre keltett pehlevi filologia megtermette a maga gyümölcsét. Mutatja ezt Darmsteter (l. o.) monumentális munkája, mely a tradició mellett a nyelvészeti kutatás eredményeit is jól felhasználja.
A parszik szent könyvének a Z.-nak neve a zend a. m. kommentár és az aveszta (ó-persául abaszta) a. m. törvény szóból van összetéve. Igazi címe különben Aveszta, azaz törvény. Mostani alakjában a Z. főbb alkatrészei: I. Jaszna (szánszkritül jadsna), pehlevi alakjában jazisn, modern persául izesne a. m. áldozat, ez a parszik szertartásos könyve, mely az összes istenségek dicsőítését tartalmazza. Az ide tartozó szövegek az áldozatok rendje szerint vannak egymás mellé sorozva. Fő célja, hogy az áldozó főpapnak, ki a parahom (zendül parahaoma) azaz haoma nedvnek tejjel és vizzel vegyített áldozatát bemutatja, rituális énekül szolgáljon. Ilyen alkalomkor elejétől végig elrecitálják a jaszna szöveget. II. Viszpered (zendül viszpe ratavo a. m. minden főnök), tulajdonképen nem egy összefüggő munka, hanem csak a jasznához való adalékok gyüjteménye. Nevét onnan nyerte, hogy azon áldozatok alkalmával használják, mikor minden felsőbb lényt, azaz szentet segítgségül hivnak. III. Vendidad (zend alakában vi-daeva dáta a. m. a dévek, démonok ellen adott vagyis ellenök hozott törvény), 22 fargard, azaz fejezetre oszlik. Azok az előirt szabályok vannak benne, melyeket a hivők szem előtt tartani kötelesek. A vallásos tisztaság megőrzése a legfőbb ezek között, mert ettől függ, hogy a parszi hivő ne jusson a gonosz dévek hatalma alá. Ez a parszik vallásos törvénykönyve. IV. Jast (zendül jesti, eredetileg mint a vele rokon gyökerü jaszna szó imádást, áldozatot jelent). Abban különbözik a jasznától, hogy mig az az összes istenségnek tiszteletének, addig a jast csak egyes istenek dicsőítésének van szentelve. Többnyire azoknak az istenségeknek dicsénekeit tartalmazza, kiknek az egyes parszi hónapok szentelve vannak. Huszonként éneket, melyek közül az első Ahuramaznát magasztalja, találni a jast könyvben. A parszi naptár hónapjának napjai rendjében következnek egymásután az énekek. V. Gathák (a. m. énekek). Nyelvezetükre nézve ezek az Aveszta legrégibb részei. Öt énekcsoportot alkotnak. Az egyes énekek nem a tartalom, hanem metrum szerint vannak összeállítva. A Gathákban sokkal emberiebb alak Zoroaszter, mint az Aveszta egyéb részeiben. Az istenségek ellenben elvontabb, kevésbbé személyesített alakokat mutatnak. Rendkivüli nehézségekkel jár még a Gathák értelmezése. Eredetiben kiadta Bartholomae (Halle 1879); Mills Gâthâs 5 Zarathustrian, with text and translations (Oxford és Lipcse 1892-94, 4 rész).
Eredetiben kiadták a Z.-t: Olshausen: Vendidad (Hamburg 1829); Burnouf, Vendidad Sadé l'un des livres de Zoroastre lithographié (Páris 1829-1843); Westergaard, Zen-Avesta or the religious books of the Zoroastrians (Kopenhága 1852-54); Spiegel, Avesta die heiligen Schriften der Parsen (Bécs 1853-58, 2 köt.); Geldner, Avesta, die heiligen Bücher der Parsen (Stuttgart 1886-95, 3 köt.); franciára ford.: De Harlez: Avesta, Livre sacré des sectateurs de Zoroastre, traduit du texte (2. kiad. Páris 1881); Darmsteter, Le Zend-Avesta, traduction nouvelle avec commentaire historique et philologique (Páris 1892-93, 3 köt.); angolra ford. Darmsteter (Oxford 1880-83) és Mills (u. o. 1877).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages