Wolzogen,
Wolzogen, Felső-Ausztriából eredő nemes család. Az idősb ághoz, mely 1700 körül kihalt, tarozott Lajos racionalista bölcsész, szül. 1635., megh. Utrechtben 1690. mint egyháztörténeti tanár. Az ifjabb ághoz tartozott Lajos, szül. Meiningenben 1773 febr. 4., megh. Berlinben 1845 jul. 4. Katonai pályára lépett. 1802. Jenő württembergi herceg megbizta őt legidősb fia nevelésével; 1807. újból porosz szolgálatba lépett a tilsiti béke után pedig az orosz hadseregbe; pályáján fokozatosan emelkedve, 1811. a cár szárnysegéde lett, 1812. ezredes, 1813. részt vett a grossgörscheni, bautzeni, drezdai és a lipcsei csatákban s okt. 18. vezérőrnagygyá léptették elő. Részt vett még a porosz hadsereg újjászervezési munkálataiban s végre a III. hadtest táborkari főnök elett. A bécsi kongresszus után ismét a porosz hadseregbe lépett s 1818 óta mint porosz katonai megbizott Frankfurtban élt. 1836-ban gyalogsági tábornoki ranggal nyugalomba vonult. Emlékiratai Memoiren címen (Lipcse 1851) érdekes adatokat tartalmaznak az akkori kor történetéhez.
1. W. Ernő báró, német iró, szül. Boroszlóban 1855 ápr. 23. Strassburgban és Lipcsében bölcseletet, modern filologiát és műtörténetet tanult; egészen az irodalomnak szentelvén magát, előbb (1880-82) Weimarban, aztán Berlinben időzött, legújabb időben Münchenben lakik. Művei, melyekben a modern naturalizmus határozott, de önálló hivének vallja magát, részint epikai, részint drámai természetüek. Az első csoportból említendők: Um 13 Uhr in der Christnacht (5. kiad. Lipcse 1895); Heiteres und Weiteres (2. kiad. Stuttgart 1896); Basilla (regény, u. o. 1887); Blau-Blut (5 kötetes regényciklus, u. o. 1888-91); Die kühle Blonde (2 köt. regény, u. o. 1890); Erlebtes, Erlauschtes und Erlogenes (3. kiadás, Berlin 1893); Die Entgleisten (regény, 3. kiad. u. o. 1894); Ecce ego és Die Erbschelicherinnen (regények, u. o. 1895). Drámai művei közül kitünnek: Das Lumpengesindel (Berlin 1892) és Daniela Weert (u. o. 1894). Sikeresen próbálkozott meg a műfordítással is (Don Quijote stb.).
2. W. Karolina (szül. Lengefeld), német költőnő, Schiller feleségének nőtestvére, szül. Rudolstadtban 1763 febr. 3-án, megh. Jenában 1847 jan. 11-én. 1784. férjhez ment Beulwitz titkos tanácsoshoz, majd ezen házasságnak felbontása után 1794 saját nagybátyjához, W. Vilmos báróhoz. Szellemi fejlődésére és egész irodalmi szerepére nézve döntő hatással volt az a baráti viszony, mely őt későbbi sógorával Schillerrel összekapcsolta s amelynek maradandó becsü emléke Schillernek W. K. által megirt életrajza: Schillers Leben, verfasst aus den Erinnerungen der Familie (5. kiad. Stuttgart 1876). Szépirodalmi művei közül említendő: Agnes von Lilien, melyet sokáig Goethének tulajdonítottak (megjelent Berlinben 1798, újabb kiadás Boxberger és Salamontól, Stuttgart 1826-27) és egy nagyobb művet: Cordelia (2 köt., Lipcse 1840).
3. W. Károly Ágost Alfréd báró, német iró, szül. Frankfurtban 1823 máj. 27., megh. San Remóban 1883 jan. 14. A schwerini udvari szinház intendánsa volt, számos cikket irt s Mozart-szövegeket dolgozott át (Don Juan; Der Schauspieldirektor). - Fia János Pál báró, szül. Potsdamban 1848 nov. 13. Nyelvészeti és mitologiai tanulmányaiba volt merülve, mikor 1877. Baireuthba ment s a Baireuther Blätter alapításával megkezdte Wagner Rikárd művészetének és eszméinek hatalmas terjesztését. A Nibelung és Tristan hasznos zenei kalakuzain kivül még 13 könyvben foglalkozik Wagnerrel.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
