Vád alá helyezés,

Full text search

Vád alá helyezés, a büntető perben az előkészítő eljárás (l. o.) befejezője. Az elővizsgálat berekesztése után, a jelenleg érvényben lévő gyakorlat szerint, a három birói tagból álló V.-i tanács (vádtanács) a királyi ügyész indítványa alapján zárt ülésben határoz a fő tárgyalás elrendelése vagy az eljárás megszüntetése felett. Utóbbinak van helye akkor, ha a fő tárgyaláson a terhelt bűnösségének bebizonyíthatása előreláthatólag nem fog eredményre vezetni. A V.-i eljárást az új büntető perrendtartásról szóló 1896. XXXIII. t.-cikk 254-280. §-ai értelmében a vádiratnak (l. o.) benyujtása előzi meg. A vádiratot a kir. ügyész vagy magánvádra üldözendő bűncselekmény esetén a magánvádló a vizsgálat befejezését tudomásra hozó értesítéstől számított 15 nap alatt a vizsgálóbirónál tartozik benyujtani, melyet a vádtanács elnöke a fogva levő terhelttel 24 óra alatt, a szabad lábon lévővel pedig lehetőleg sürgősen közölni köteles. Ha a vádirat ellen a terhelt a közléstől számított 8 nap alatt kifogásokat ad be, a vádtanács elnöke ezek tárgyalására határnapot tűz. A tárgyaláson, melyre terhelt védővel is megjelenhet, az előadó előterjesztése után a felek is felszólalhatnak. A tárgyalás befejezése után a vádtanács végzéssel határoz s elrendelheti: 1. a vizsgálat kiegészítését, vagy ha csak nyomozás történt, vizsgálat tartását; 2. ha hatáskörrel vagy illetékességel nem bir, az ügyet az illetékes birósághoz vagy hatósághoz utalhatja; 3. az eljárást megszüntetheti vagy felfüggesztheti; 4. ha a fenti esetek egyike sem forog fenn, a terheltet vád alá helyezheti. Határoz egyszersmind a fogva levő terheltnek további fogva tartása vagy szabad lábra helyezése tárgyában, sőt törvényes ok esetben a szabad lábon volt terheltnek előzetes letartóztatását, illetőleg vizsgálati fogságba helyezését is elrendelheti.
Ha kifogások be nem adattak, vádhatározatnak nincs helye s ez esetben a törvényszék vagy esküdtbiróság csak a terhelt fogva tartása kérdésében, az ügy áttétele, az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése tárgyában határoz. Ha pedig ez esetek egyike sem forog fenn, ugy a fő tárgyalás napját haladéktalanul kitűzi. A vádtanács határozata ellen a terhelt és a javára perorvoslatra jogosultak (törvényes képviselője, házastársa, a védő, a vádlott örököse) csak az előzetes letartóztatás, illetőleg a vizsgálati fogság kérdésében vagy az eljárásnak magánjogi jogviszony előzetes tisztázása címén történt felfüggesztése miatt élhetnek felfolyamodással, a királyi ügyész és a sértett pedig csak a megszüntető, felfüggesztő vay áttételt rendelő végzés ellen.
A V.-i eljárásnak az a célja, hogy senki ok nélkül ne legyen kitéve a nyilvános fő tárgyalással járó hátrányoknak. Az alapgondolat az, hogy az előzetes eljárás befejezése után az összegyüjtött adatok gondos mérlegelése döntse el azt a kérdést, vajjon kell-e és szabad-e az ügyet fő tárgyalás elé vinni. Ez elv megvalósításánál két fő rendszer áll egymással szemben: a kötelező és az eshetőleges (fakultativ) birói vádhatározati rendszer. Az angol és francia eljárások a kötelező vádhatározaton alapulnak s ugyanigy állott a kérdés az osztrák 1853-iki büntető perrendtartásban is, mig a Glaser emlékiratában kifejtett fakultativ vádhatározati rendszer az 1873-iki osztrák eljárási törvényben elfogadásra nem talált. Ebben az az egyszerü alapgondolat jut kifejezésre, hogy a birónak csak akkor kell a V. szempontjából a bűnügygyel foglalkozni, ha a terhelt a vádirat ellen kifogással élt. E gondolaton alapul törvényünknek vázolt rendszere is. - V. politikai értelemben, l. Minisztérium.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT