Szabadalom,
Szabadalom, az a jog, melynél fogva annak tulajdonosa a jg fennállásának egész idejére kizárólagos jogosultsággal bir arra, hogy találmányának tárgyát iparszerüleg készíthesse, forgalomba hozhassa és iparszerüleg vagy üzemi berendezéskétn használhassa. A találmányi szabadalmaknak jogosultsága annak tekintetbevételén alapszik, hgoy a találmány gyakran hosszu időt, fáradságot, tanulmányt s anyagi áldozatot is igényel. Ha most már mindenkinek jogában állana másnak találmányát azonnal utánozni, a feltaláló elesnék az őt méltán emgillető jutalomtól, szorgalma, fáradsága s anyagi áldozatainak gyümölcsét az utánzók zsebelnék be, ami a közérdekre azzal a káros hatással járna, hogy az arra termett emberek a háládatlan munkától tartózkodnának, s igy igen sok fontos találmny meg nem történnék vagy titokban tartatnék s feltalálójával sírba szállana. A Sz. jogosultsága mellett tehát ez a két szempont szól: a)az a társadalmi közérdek, hogy közhasznu találmányok a társadalom rszére biztosíttassanak s b) igazság a feltaláló irányában. A találmányi Sz. azért az újabb kor nagy jelentőségü vívmánya s oly intézmény, melynek nélkülözhetetlenségét a művelt államok korunkban mondhatni kivétel nélkül elismerték. Szabadalmi törvények léteznek Franciaországban 1844, Belgiumban 1854, Olaszországban 1859, Spanyolországban és Portugáliában a francia jogrendszer érvényesítése, Svájcban 1888, a német birodalomban 1877, Oroszországban 1883, Angliában már századok óta.
Hazánkat illetőleg az osztrák 1820-iki császári rendeletet a magyar királyi udvari kancellária hazánkban is kihirdettette, amely eljárás természetesen az alkotmánynak meg ne mfelelt s azért az országos sérelmek közé is felvétetett. Ennek következménye volt az, hogy az 1820-iki rendelet helyébe 1832. lépett új osztrák törvényt az udvari kancellária hazánkban nem hirdettette ki; a gyakorlat azonban tényleg az osztrák szabályokhoz alkalmazkodott, ami az 1840. XVIII. t.-c.-ben törvényes szentesítést nyert, ennek 66.§-a ugyanis azt rendelvén, hogy: «találmányi kiváltságlevelet kivánó részvénytársaságok a fennálló rendszabásokhoz alkalmaztatandják magukat». Az önkényuralom korszaka alatt az 1852-iki szabadalmi császári nyilt parancs hazánkban is érvénybe lépett. A monárkia másik államával 1867. kötött vám- és kereskedelmi szövetség (1867. XVI. t.-c. 16. cikke) a kérdést akként rendezte, hogy a szabályszerüleg kieszközölt találmányi szabadalmak mindkét állam területén érvényesek, elvül tűzvén ki azt, hogy az engedélyezés feltételei mindkét állam területén egyforma elvek szerint kölcsönös egyetértéssel törvényhozási úton megállapítandók, ennek megtörténtéig a törvény meghozatalakor tényleg fenálló szabályok maradván érvényben. A törvény egyúttal a szabadalmak kiadásában követendő eljárást szabályozza, jelesül oly értelemben, hogy a Sz. iránti kérvény ott volt beadandó, aho la feltaláló lakik. Ha az illetékes minisztérium a szabadalmat megadhatónak vélte, a kérvényt a másik államterület minisztériumához elfogadás eszközlése végett hivatalból tette át. Mindegyik minisztérium a kormányzása alatt álló területre külön állította ki a Sz.-levelet (patens), de mindkét okmánynak eugyanaz a kelte volt, s mindkét okmány egyszerre adatott ki. Ugyanigy intézkedett az 1878. kötött vám- és kereskdelmi szövetség (1878. XX. t.-c. 16. cikk) és az ennek meghosszabbításáról szóló 1887. XXIV. t.-c. sem tett ezen változást. A most említett törvénycikk szerint ez állapotnak a vám- és kereskedelmi szövetség egész időtartamára, vagyis 1897 dec. 31-ig kellett volna felállania; azonban az 1893. XLI. t.-c. a vám- és kereskedelmi szövetségnek ezt a pontját módosította, a találmányok oltalmazásának közös egyetértéssel való elintézési kötelezettségét megszüntette, s mindegyik államnak megadta a jogot, hogy ily ügyeket önállóan, egymástól függetlenül szabályozhassanak. E törvénynyel tehát a monárkai mindkét állama a szabadalmi törvényhozás tekintetében teljes függetlenséget nyert.
A szabadalmak mindegyik kormány részéről saját államterületére nézve az államnak saját törvényhozása által alkotott törvény alapján önállólag engedélyezhetők, meghosszabbíthatók és érvényteleníthetők. Az addig közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmakra nézve kimondatott: a) hogy azok tartamuk idejére mindkét állam területén érvényben maradnak; b) meghosszabbításuk v. érvénytelenítésük iránt a két államterület kereskedelmi miniszterei egyetértőleg határoznak; c) ha azonban az egyik államterület minisztere a meghosszabbításhoz hozzá nem járul, a Sz. ezen állam területén hatályát veszti; d) megfordítva, ha az egyik állam területén kimondott érvénytelenítéshez a másik állam minisztere hozzá nem járul, a Sz. csak annak az államnak a területén válik hatálytalanná, amelyben az érvénytelennek kimondatott. Egyebekben a viszony a két államterület között a teljes viszonyosság elve szerint szabályoztatott. Kimondatván jelesül: a) hogy találmányok mindkét állam területén törvényes oltalomban részesítendők; b) hogy az egyik állam polgárai a találmányi oltalom tekintetében a másik államterületen ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint ennek a saját állampolgárai; c) ha az egyik állam területén bejelentett találmány a Sz. megadásának napjától száímtandó 90 napon belül a másik állam területén bejelentetik, e bejelentésnek minden tekintetben guyanaz a hatálya van, mintha az első bejelentés idejében eszközöltetett volna.
A szabadalmi törvényhozás körül e trövénycikkel elismert függetlenségnek eredménye az 1896. XXXVI. t.-c. a találmányi szabadalmakról, amelyenek lényeges intézkedései a következők: I. A szabadalmak tárgyát illetőleg: Szabadalmazható minden új találmány, amely iparilag értékesíthető. A találmánynak új volta azonban hivatalból vizsgálatnak és döntésnek tárgyát nem képezheti. A Sz. engedélyezését tehát nem zárja ki az, hogy a találmány nem új. De az engedélyezés a kérelmező veszélyére megy, mert ha a találmány nem új, az engedélyezett Sz. oltalomban nem részesül. Az eseteket, melyekben a találmány újnak nem tekinthető, a törvéyn határozza meg. Bizonyos találmányokra Sz. nem engedélyezhető. Ilyenek jelesül azok a találmányok: a) melyeknek gyakorlatba vétele törvénynyel, rendelettel vagy a közerkölcsiséggel ellenkezik; b) melyek az ország hadképességét érdeklik, amennyiben azok ellen a kereskedelmi miniszter tiltakozik; c) tudományos tantételek és elvek mint ilyenek; d) emberi és állati élelmezésre szolgáló cikkek; e) gyógyszerek; f) vegyi úton előállított tárgyak. A Sz.-engedélyezésnek vannak még egyéb megszorításai, meyeket a törvény kimerítőleg megállapít. II. Sz. kieszközlése körül az eljárás az, hogy a találmány a szabadalmi hivatalnál (l. Szabadalmi hatóságok) irásban bejelentendő. A bejelentésnek a törvényben megállapított kellékekkel kell birnia, s tartalmazni kell különösen a találmánynak pontos leirását. A szabadalmi hivatal bejelntési osztálya, ha a Sz. engedélyezését lehetőnek nem találja, a bejelentést visszautasítja, mi ellen a fél a szabadalmi hviatal birói osztályához felfolyamodhatik. Ha a Sz. engedélyezhető, a szbadalmi hatóság a bejelentésnek közzétételét és az u. n. felhivási eljárásnak megindítását rendeli el. A közzétételtől számított két hónapon belül a találmány szabadalmazása ellen a törvényben emghatározott esetekben felszólalásnak van helye, mely fölött s általában a Sz. megadása, megszorítása v. megtagadása fölött a szabadalmi hivatal bejelntési osztálya határoz, melynek határozata ellen a birói osztályhoz folyamodásnak van helye. A szabadalmat engedélyező határozat jogerőre emelkedésével a szabadalmi hivatal a jogosított részére szabadalmi okiratot állít ki. Az engedélyezett Sz. megvonása vagy megsemmisítése csak per útján történhetik (l. Szabadalmi per). III. A Sz. hatálya az, hogy jogos fennállásának egész idejére a Sz. tulajdonosának kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyát iparszerüleg készíthesse, forgalomba hozhassa, és iparszerüleg vagy üzemi berendezésként használhassa. A bejelentett találmány a felhivási eljárás tartama alatt ideiglenes oltalomban részesül. A Sz. a tulajdonosnak örököseire is átszáll. A tulajdonos a szabadalmat élők közti jogügylettel is másra átruházhatja, annak gyakorlatba vételét vagy használatát másoknak engedélyezheti. A gyakorlatba vétel és használat joga, természetesen az azzal összekötött kötelezettségekkel együtt, a jogosított örököseire is átszáll, de élők közti átruházásnak tárgyát csak akkor képezheti, ha a tulajdonos azt kifejezetten megengedte. A véderő érdekében és az állami egyáruság céljaira a szabadalmat a tulajdonosnak adandó kártérítés mellett az állam bármikor igénybe veheti. Akinek belföldön rendes lakhelye nincs, szabadalmat csak ugy nyerhet, ha belföldön lakó képviselőt nevez. IV. A Sz. tartama 15 év.
A Sz. érvényét megszünés, emgvonás v. megsemmisítés által veszti el. Megszünik a Sz.: a 15 év lejártával, lemondással v. a szabadalmi díjak fizetésének elmulasztásával. Megvonható, ha a tulajdonos azt a belföldön gyakorlatba nem veszi, v. gyakorlatával felhagy, és gyakorlatára más megbizható belföldi vállalkozó részére az engedélyt megadni vonakodik. Ennek indoka az, hogy a Sz. a közérdek rovására parlagon ne heverjen. A megsemmisítésnek a törvényben kimerítőleg meghatározott esetekben van helye. A megszünésnek, megvonásnak és megsemmisítésnek hatálya az, hogy amennyiben annak más Sz. útját nem állja, a Sz. köztulajdonná válik s a fennálló jogszabályok keretében mindenki által szabadon gyakorolható.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me