Radiométer
Radiométer (gör.-lat.), Crookes által feltalált készülék, mely legegyszerübb alakjában egy csúcsra állított vizszintes síkban lehetőleg könnyen forgó négyágu kis szélkerékből áll, melynek küllői rendesen aluminiumból, lapátjai pedig valamelyik forgásának irányában vett egyenfekvésü oldalukon korommal bevont csillámlemezekből készülnek. Az egész készülék egy lehetőleg légritkítottra szivattyuzható üveggömbbe van beforrasztva (l. ábrát).
Radiométer.
Valamely fényforrás sugarainak behatása alatt a kis lapátos kerék forgásnak indul és pedig rendesen oly értelemben, hogy a kormozott lapok a sugarak elől hátrálnak. A kisérletek azt mutatják, hogy a forgást különösen a hőhatásu sugarak idézik elő. Crookes maga a tünemény okát eleintén a sugaraknak bizonyos közvetlenül ható taszító erejében kereste, de ezen feltevés később elejtetett. Számos és sokféle módosításokkal véghez vitt kisérletekből ugyanis kitünt, hogy a forgás okát a készülék egyes részeinek hősugarak okozta egyenlőtlen megmelegedése folytán a forgó kerék és az azt körülvevő üveggömb között felmerülő reakciós erők hatására kell visszavezetni. E reakciós erők működési módjának magyarázatára felállított elméletek közül különösen kettő kiemelendő. Az egyik elmélet (Tait, Dewar, Finkener, Crookes) a radiométer tüneményeit a mekanikai gázelméletre alapítja. E szerint a rendkivül megritkított térben a gázmolekulák nagyobb közökön át egymástól zavartalanul, tehát egyenes pályákon haladnak; sebességük annál nagyobb, minél magasabb a gáz hőmérséklete, ez pedig első sorban az üveggömb hőmérsékletétől függ. Ha most ezen gázmolekulák a szélkerék lapátjainak kormozott oldalaihoz érnek, onnét, miután a korom nagyobb hőabszorbeáló képességénél fogva a hősugarak hatása alatt erősebben megmelegszik mint a csillám, nagyobb mozgási energiával pattannak vissza, mint azoknak kormozatlan, tehát alacsonyabb hőmérsékletü oldalairól. Ennélfogva a kormozott oldalaknak az ezen alkalommal létrejövő nagyobb reakciónál fogva hátrálniok kell. A másik elmélet (Osborne-Reyolds, Govi, Zöllner) a tünemény magyarázatául felteszi, hogy a szilárd testek felületén gáz kiáramlás történik és pedig annál fokozottabb mértékben, minél ritkább az azokat környező tér és minél magasabb a hőmérsékletük. Ezen gázkiáramlás származhatik akár a szilárd testek felületén összesűrített gázrétegből (l. Abszorpció), akár pedig magából a szilárd testből, miután számos ok arra enged következtetni, hogy a szilárd testek is felületükön párolognak, mi, ha történik, légritkított térben és magasabb hőmérsékletnél nyilván fokozottabb mértékben is végbe megy. Ezen elmélet szerint a felszintől elváló részecskék reakciója okozná a kerék forgását.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
