Radiolaria

Full text search

Radiolaria (állat), a véglények állatkörében a Sarcodina osztályának egyik rendje. A test alakja igen gyakran gömbforma, azonban ettől eltérő formákban is mutatkozik. A protoplaszmatest majdnem kivétel nélkül sajátságos vázakat épít fel, amelyek csak ritkán hiányzanak (Thallassicolla, Collozoum) s a legmeglepőbb alakzatokat mutatják. Szerkezet és vegyi összetétel tekintetében azonban a vázrészeket négy csoportba osztják: 1. Acanthin-vázak, amelyek akantin (l. o.) nevü szerves állományból állanak s a R.-knak egyik alrendjénél (Acantharia) fordulnak elő. E vázak a protoplaszmatest középpontjából kisugárzó sugarakból állanak. A sugarak száma állandóan 20 s ezek a gömbforma testen olyformán helyezkednek el, hogy közöttük az u. n. Müller-féle törvény szerint egyenlítői, állatövi és sarki sugarakat különböztethetünk meg. Az egyenlítőiek száma 4, az állatöviekéi a sarkiakei 2x4. Mind e sugarak a legváltozatosabb formákban és módosulatokban mutatkozhatnak.
2. Kovaállományu szferoid vázak, amelyek gömböt alkotó kovaállományu tűkből állanak, vagy pedig likacsoktól áttört gömbökké módosultak. Ez utóbbi esetben igen gyakran a gömb felületéről különböző alaku és nagyságu tűk emelkednek. Gyakori az is, mikor egy nagyobb tokban kisebb is foglal helyet. 3. Üreges kovavázak, amelyek üreges csövecskékből vagy tűkből állanak, s ezek vagy külön állanak, vagy összenőttek (Phaeodaria). 4. Gyűrüs kovavázak, amelyek alapját egy, ritkábban 2-3 kovagyűrü alkotja. A protoplaszmatest belsejében egy hártyás falazatu gömb foglal helyet, az u. n. központi tok, amely az egész rendszernek egyik fő jelleme. E hártyás tok a protoplaszmatestet két részre osztja, az u. n. intrakapszuláris és extrakapszuláris plaszmára. Maga a tok szerves állományu hártya s legtöbb esetben egyszerü, ritkábban kettős (Phaeodaria). Alakja igen tág korlátok között ingadozik, de falazata minden esetben likacsos s az intrakapszuláris plaszma e likacsokon át közlekedik az extrakapszulárissal. A likacskák elhelyezése és alakja szerint a R. három csoportba oszthatók: 1. Finom, tömötten elhelyezett apró likacskáktól áttört központi tokkal birók (Perpipylaria). 2. Csak egy körülirt területen likacsos tokkal birók (Monopylaria). 3. Likacstalan, de kevés számu nyilást tartalmazó tokkal birók (Tripylaria). Az intrakapszuláris protoplaszma különböző részeket zár magában. Ezek között találjuk a nem lüktető üregecskéket, a fehérjegömböcskéket, kristályokat és a magot.
A fiataloknak rendesen csupán egy magjuk van, mig ellenben az idősebbek több magvuak. Az extrakapszuláris plaszma két fő részből áll: a központi tokot környező rétegből, amely az állábakat bocsátja és ezen kivül fekvő kocsonyás rétegből. Az extrakapszuláris protoplaszma is tartalmazhat hólyagocskákat és festékszemecskéket. A test fölületéről kisugárzó állábak igen vékonyak, fonáflormák, nagy számuak. Egyes esetekben (Acantharia) központi, merev tengelyük van, amely az intrakapszuláris protoplaszma belsejébe is behatol. Szaporodásuk ritkán történik egyszerü oszlás útján s ez esetben gyakran telepek keletkeznek. Sokkal általánosabb a rajzók útján való szaporodás. A rajzók orsóformák, egy maggal és egy ostorral s az intrakapszuláris plaszmában fejlődnek, majd kirajzanak, de hogy miként alakulnak át R.-kká, még nem ismeretes. Valamennyien tengeriek s a fölülettől kezdve a nagyobb mélységekig mindenütt találhatók. Vázaik a tenger iszapját gyarapítják. Legnagyobb részük kövült állapotban is ismeretes. Első nyomaik a kőszénkorszakban mutatkoznak; igen gyakoriak a jura- és krétakorszakban, de leggyakoriabbak a harmadkorban, ahonnan mintegy 400 fajt irtak le. A mostanig ismert fajok számát majdnem 4000-re tehetjük s ezek 24 családba és 630 nembe tartoznak. Két csoportra és 7 alrendre osztják: A) Monocytharia (magánosak). 1. alr. Collodaria; 2. alr. Peripylaria; 3. alr. Acantharia; 4. alr. Monopylaria; 5. alr. Phaeodaria. B) Policytharia (telepesek): 6. alr. Symbelaria; 7. alr. Syncollaria. Érdekes körülmény az, hogy legnagyobb részüknek protaplaszmatestében sajátságos egysejtü növénykék, a Zoochlorallák és Zooxanthellák élnek, amelyeket legelőször Entz G. látott édesvizi ázalékállatkákban. A R. leghirnevesebb buvára ez idő szerint Haeckel E., aki a Challenger-expediciótól gyüjtötteket is feldolgozta. Beható áttekintést nyujt ezen állatkákról Bütschli O. a Classen und Ordnungen des Thierreichs I. kötetében.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages