Racine

Full text search

Racine (ejtsd: raszín), 1. Ker. János, francia tragédiairó, szül. La-Ferté-Milonban (Aisne) 1639 dec. 20-án, megh. Párisban 1699 ápr. 26. Nagyanyja Port-Royalban gondos nevelésben részesítette; itt szerezte a klasszikusoknak azt a mélyre ható ismeretét, amelyet utóbb mint tragédiairó oly művészien érvényesített. Port-Royalban ügyvédet akartak belőle képezni, de költői hivatottságának már ekkor kezdte fényes tanujeleit adni, irván néhány jeles ódát, melyek közt a XIV. Lajos házasulása alkalmára szerzett La Nymphe de la Seine címüért 1660. a királytól száz aranyat kapott. La renommée aux Muses címü ódája (1663) ismét felkeltette a király figyelmét s megszerezte neki Boileau ismeretségét, aki élete végéig segítője és barátja maradt. Most a szinműirás terepére lépett s megirta Amasie c. darabját. Irodalmi munkásságának ez iránya miatt rokonai Uzesbe (Languedoc) küldték, hogy ott teologiát tanuljon, de R. csak tovább folytatta a versirást és Vergilius, Homeros, Pindaros olvasását. 1663. Párisba tért vissza, itt Lafontainenel, Boileauval, Moliererel, Chapelainnel barátkozott és sokat érintkezett a szinésznéppel. 1664. előadott Thébaide és 1665. szinre került Alexandre c. darabjai miatt véglet összeveszett port-royali tanítóival, majd hevesen gúnyoló levéllel támadt ellenük, amit azonban később keserüen megbánt. 1667 novemberében szinre került Andromaque c. tragédiájának (ford. Zilahi Imre, M.-Vásárhely 1856) a Corneille Cidjével vetekedő óriási sikere volt, amely R.-t a legelső francia tragédiairóvá emelte. Andromque után hat más remekműve következett: Britannicus (1669); Bérénice (1670); Bajazet (1672; magyarra ford. és R. életrajzával bevezette Paulay Ede, 1872). Mithridate (1673); Iphigénie (1674; ford. Paulay Ede, 1872); Phedre (1677; ford. Farkas Albert, 1872). Mindezeknek nagy sikerük volt; de irigy kritikusok, akik ellen R. már tragédiái előszavaiban folyton védekezett, most ellenséges vetélytársaival szövetkezve, az ármánykodás legrútabb eszközeihez folyamaodtak, hogy R. babérait megtépdeljék és őt a közönség előtt kegyvesztetté tegyék. (L. Francia irodalom.) Mindez nagyon elkeserítette R.-t, megbánta, hogy a szinház miatt a teologusokkal összeveszett s elhatározta, hogy lemond a költészet műveléséről. Kibékült a port-royalbeliekkel, majd megnősült s aztán gyermekei nevelésére adta magát. 1677. a király kinevezte történetirójává, amely hivatását R. nagyon komolyan fogta föl. A királyt gyakran kisérte utazásaiban is, s egészen hozzásimult az udvari élet szokásaihoz. Utóbb aztán, Maintenon asszony kérésére, még két tragédiát irt a saintcyri intézet leánynövendékei számára: Esthert, (1689) és Athaliet (1691; ford. Csiky Gergely, Temesvár 1876), amelyeket csak huszonöt év multán adtak elő nyilvánosan. Az utóbbi méltán sorakozik a fönnebb említett hét remekműhöz. Tizenegy tragédián kivül irt R. egy igen ügyes vígjátékot: Les plaideurs (1668), azonkivül szellemes énekeket, támadói ellen intézett maró epigrammákat, leveleket stb. A francia klasszicizmus tetőpontját a tragédiában R.-ban érte el, aki Corneille nyomdokain haladva új szellemet és igazi költőiséget, fenséget és lüktető szenvedélyt lehelt belé. R. 1673 óta tagja volt a francia akadémiának. Művei: Odes; Cantiques; Épigrammes; Lettres familieres; Études littéraires et morales (1855. kiadta őket Larochefoucauld-Liancourt). Összes műveinek legjobb kiadásai Martintól (1820, 5. kiad. 1844, 6 köt.), Mesnardtól (1865-73, 8 köt.), Bernardtól (Páris 1883) valók. Drámái és költői munkái megjelentek az u. n. Louvre-kiadásban is (1801-05, 3 köt., rézmetszetekkel), Geoffroy kommentárjával (1808, 7 köt.), Saint-Marc, Girardin és Molandéval (1871-79, 8 köt.). R. szinműveit magyar fordításban kiadta az Athenaeum (Budapest 1872-75, 3 köt.); Athalie c. tragédiája a Jeles Irók Tárában is megjelent Gärtner Henrik magyarázataival (u. o. 1889).
2. R. Lajos, francia költő, az előbbi második fia, szül. Párisban 1692 nov. 6., megh. u. o. 1763 jan. 29. Jogot tanult, de utóbb teologiai pályára lépett és pap lett. Hiresek tanító költeményei: De la grâce (1720), amelyet Egély címen Répássy Sándor fordított magyarra (Eger 1869), és La religion c. műve, mely két magyar fordításban is megvan. Az egyik: Józan elmélkedés a religióról, ford. P. Szentgyörgyi Gelérd (Gyöngyös 1795), a másik: A vallás, vagy az ifjabb R. a vallásról irott munkája, melyet szabad versekbe foglalt Kováts József (Komárom 1798). Mindkét mű inkább vallásos melegségével, mint költőiségével tünik ki. R. ódái és episztolái is méltóságos nyelven irottak, de hiányzik belőlük a költői lendület. Érdekes a Mémoires sur la vie de Jean R. (Páris 1747, 2 köt.); Remarques sur les tragédies de Jean R. (3 köt.). c. műve felületesen van megirva. Művei Párisban 1808. (6 köt.) jelentek meg.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages