Rabszolgaság,

Full text search

Rabszolgaság, az embernek oly állapota, melyben személyes szabadságától megfosztva, nem jogalany, hanem másnak tulajdonát tevő dolog. Az óvilágnak gazdasági rendszere kiválólag a R.-on alapult. A hadi foglyok R.-ba estek. A rómaiaknál a R. kifejlett jogintézmény volt. A R. (servitus) keletkezési módjai kétfélék voltak: a népjogon (jus genium) és római jogon (jus civile) alapulók; az elsőkhöz tartozott: a) a rabszolganőtől (ex ancilla) való születés és b) a hadi fogság (captivitas); az utóbbiak közül legtovább fenntartotta magát az a szabály, hogy a 20-ik életévét meghaladott szabad ember, aki magát rabszolga gyanánt eladatta oly célból, hogy a vételáron az eladóval osztozkodjék, rabszolgává vált, s a szabadon bocsátottnak (libertusnak) hálátlansága volt ura irányában ennek kivánságára a R. felélesztését vonta maga után. Régibb időben a fizetésképtelen adóst hitelezője rabszolgaként eladhatta; az Ictus Caludianus rendelete szerint az önjogu nő rabszolgává vált, ha idegen szolgával urának akarata ellenére sikertelen megintés dacára ágyasságban élt; a halálra v. életfogytiglani bányamunkára itéltek uratlan szolgákká (servus poenae sine domino) lettek. A rabszolgákat a rómaiak «servi» v. «mancipii»-nak nevezték, mert a rabszolgákat nem megölni, hanem megőrizni (servare) szokás, s mert az ellenség elfoglalja (manu capiuntur). A rabszolgák állásukra nézve egyfélék voltak ez elv szerint: in servorum coditione nulla est differentia. Szabadságot nyerhetett a szolga postliminium és szabadon bocsátás által (manumissio) által. A felszabadított rabszolgát volt gazdájára vonatkozólag libertusnak, a gazdáját patronusnak nevezték. A szabadon bocsátásnak több módja volt: a) vindicta, vagyis ünnepélyes in jure cessió útján; b) per eipostolam, szabadságlevél kiállítása, vagy végül egyszerü akaratnyilvánítás által (inter amicos, per mensam). A végrendeletileg szabadon bocsátott csak ura halálával nyerte szabadságát s azért, minthogy patronusa nem volt, libertus orcinusnak nevezték. Augustus alatt politikai okokból a felszabadítást több irányban korlátolták. A rabszolgákkal való kegyetlen bánásmód ismételt lázadásokra vezetett, melyek között a Spartacus-féle lázadás veszélyes terjedelmet öltött. A kereszténység terjedése a rabszolgák sorsának enyhítését eredményezte. A germán néptörzseknél a hadi foglyok s a legyőzöttek külön osztályt képeztek, amelyből a középkor folyamán a jobbágyság képződött. A hunn-szkitha népeknél a szolgaságnak két keletkezési módja volt: a) hadi fogság és b) büntetés. A szolgák a szerint, amint házi v. mezei munkára alkalmazták őket, a háztartáshoz vagy a földbirtokhoz tartoztak. A szolgák zömét mégis csak a hadi foglyok alkották, ezek valósággal dolgok s a vagyonjogi forgalomnak tárgyai voltak. A magyaroknál a vezérek korában hasonlag büntetés v. hadi fogság vezetett szolgaságra. A hazának ősi lakosai közül jelesül csak azok estek szolgaságba, kik ellenállottak s legyőzettek; azok ellenben, akik a honfoglalók ellen nem harcoltak, részben szabadságuk elismerésében részesültek, s ez esetben az országnak nem nemes ugyan, de szabad lakosai maradta, ellenkező esetben mint a föld járuléka jobbágyokká váltak. A szolgaság sokáig fenntartotta magát, de a keresztény vallás befolyása itt is enyhítőleg hatott.
A Keleten a keresztény rabszolgákkal való kereskedés a kalózsággal kapcsolatban még századunkban is létezett. A tuniszi bej a R.-ot csak 1846. törölte el. Napjainkban leginkább a négerekkel való rabszolgakereskedésnek van gyakorlati jelentősége. Ez kétségtelenül igen régi időkbe nyulik vissza. Szaharának nomád törzsei emberemlékezet óta űzték s az erőszakkal vagy csere útján hatalmukba kerített szerecseneket a Közép-tenger vidékein értékesítették. Lisszabonban állítólag bizonyos Gonzales bocsátott először áruba szerecseneket a XV-ik sz. közepe táján, ahonnan a rabszolgakereskedés, csakhamar az egész Pirenei-félszigetre elterjedt, s ott még a XVI. sz.-ban is virágzott. Különös terjedelmet nyert az embervásár Amerika felfedezésével, ahol a bánya- s a mezei munkára gyenge testalkatuknál fogva kevésbbé alkalmas benszülöttek helyett az erős szerecsenfajt kezdték alkalmazni. A szerecsenek ily célra bevitelének kezdeményését Lac Casas spanyol papnak tulajdonítják. A rabszolgakereskedés V. Károly óta különös privilegium volt (l. Assiento szerződések). Az üzlet nagy jövedelmezősége más nemzetbeliekre is csábítólag hatott s a szabad Anglia annyira nem tartotta méltóságán alulinak az emberrel való kereskedést, hogy annak csak az Aboliton-act of slavery 1807. vetett véget. Az É.-amerikai Egyesült-Államok is csak 1807-ben tiltották el a rabszolgakereskedést s akkor is csak annyiban, amennyiben állami alattvalók voltak tárgyai. A francia rabszolgakereskedést a nagyhatalmaknak Londonban 1816. létre jött egyezménye szüntette meg. Spanyolország és Portugália csak kártérítés mellett voltak hajlandók az üzlet folytatásáról lemondani; amaz 400, emez 300 ezer font sterlinget kapott kártérítés címén 1817. Brazilia 1830. tiltó törvényt hozott. Titokban az embervásár azonban tovább folyt s a rabszolgáknak felszabadítása a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Anglia 1830. felszabadította a korona tulajdonában volt rabszolgákat; a magántulajdonban levők csak 1833. nyerték el szabadságukat, az ültetvényeseknek fizetett kártalanítás mellett, amely 20 millió font sterlingre rugott. A francia amerikai gyarmatokban 1840. törülték el a R.-ot, az É.-amerikai államokban még későbben; a délamerikai államokban ellenben még 1860-ban 4 millióra rugott a rabszolgák száma. Dél-Amerika erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a gyapot-, cukor- és dohányiparra a R. fentartása életkérdés. Lincolnnak elnökké választása 1860. biztosította az abolicionisták győzelmét, de polgárháborura is vezetett, mert a déli államok fellázadtak. A lázadás 1865. a lázadók leverésével végződött. A győzelem maga után vonta az 1863. évben kihirdetett s 1864 jan. 30. alaptörvénynyé emelt emancipációnak a déli államokban is keresztülvitelét. Az u. n. Reconstructio-bill a szerecseneket politikai jogokkal ruházta fel. Az Unio győzelme maga után vonta a R.-nak a többi államokban is eltörlését, igy 1871. Braziliában s legkésőbben, 1880. Kuba szigetén.
Ázsiában és Afrikában azonban a R. teljesen eltörülve mai nap sincs. Az abolició keresztülvitele a civilizált államok folytonos gondoskodásának tárgya. D-i és Ny-i Afrikában ez nagy részben sikerült is. A felső Nilus területén s Közép-Afrikában azonban a rabszolgakereskedés elnyomása még csak a jövő reménye. A rabszolgavadászatokat, melyek gyakran egész vidékeket elpusztítanak, teljes borzalmasságukban leginkább Livingstone, Stanley s Wissmann felfedezései tették ismeretesekké. Megbizható számítások szerint az embervadászat évenkint 2 millió szerecsen életébe kerül. Az afrikai R. elnyomása érdekében fő fontosságu a Brüsszelben (1890 jul. 2.) létre jött nemzetközi szerződés, mely nálunk az 1892. IX. t.-cikket alkotja, s melynek rendelkezései valóságos hadjáratot jelentenek a rabszolgavadászat ellen, mig ezzel szemben az 1885. febr. 26-iki u. n. Kongo-akta (1886. XIV. t.-c.) inkább platonikus jellegü kijelentést tartalmaz, kötelezvén a Kongo medencéjét alkotó területeken felségi jogokat v. bárninemü befolyást gyakorló hatalmakat, hogy minden hatalmukban álló eszközzel oda fognak hatni, hogy a rabszolgakereskedésnek eleje vétessék és a vele foglalkozók megbüntettessenek. A brüsszeli egyezmény a rabszolgakereskedés elnyomására a leghatályosabb eszközöknek ismeri fel: a) polgári s katonai hatóságoknak fokozatos szervezését Afrikának a polgárosult nemzetek fenhatósága v. védnöksége alá helyezett területein; b) Afrika belsejében az embervadászat erélyes elnyomására képesített, erős őrséggel ellátott állomások létesítését; c) utak s vasutak építését; d) a hajózható belvizeken s tavakon gőzhajójáratok berendezését s a partokon erődök emelését; e) az őrhelyeknek és állomásoknak a tengerparttal táviró által összeköttetését; f) expediciók és mozgó hadtestek szervezését az állomásoknak a tengerparttal összeköttetése, a közlekedési utaknak biztosítása s a rabszolgakereskedők üldözése céljából; g) a rabszolgakereskedés által érintett területekre lőfegyverek és lőszereknek beviteli tilalmát. Az őrállomásoknak fő feladata a rabszolgakereskedés által használt utak elzárása; ehhez járul a benszülötteknek, a kereskedelmi vállalatoknak, a hittérító társaságoknak s a tudományos utazóknak védelme. A rabszolgáknak száraz úton való szállításának elnyomása érdekében különösen erős állomások szervezendők azokon a partvidékeken, melyek az Afrika belsejéből érkező rabszolga-szállítmányok átmeneti helyei vagy végpontjai gyanánt ismeretesek; a tengeri kikötőkben pedig különösen szigoru felügyelet szervezendő a végből, hogy a rabszolgák elszállítása, embervadász-bandák alakítása s azoknak Afrika belsejébe útra kelése megakadályoztassék. Különösen részletesek a rabszolgakereskedésnek a tengeren elnyomását célzó rendelkezések, amelyen különösen a szerződésileg meghatározott abban a tengeri övben, ahol a rabszolgakereskedés még űzetik, a cirkáló hadi hajóknak megvizsgálási, átkutatási és lefoglalási jogot biztosítanak. A nemes cél szolgálatában áll a Zanzibárban felállítani rendelt nemzetközi tengerészeti iroda, amely mindazoknak az okmányok és adatoknak összegyüjtésére van hivatva, amelyek az említett tengeri övben a rabszolgakereskedés elnyomását megkönnyíteni alkalmasak.
A nemzetközi jog emberen való tulajdonjogot el nem ismer. Minden emberszemély tehát jogképes s jogokkal felruházott lény. Mindig jogalany és sohasem dolog. A rabszolgatartás jogát azért el nem ismeri sem egyesek, sem államok javára. Mihelyt a rabszolga egy szabad állam területére v. hajójára lép, ipso jure szabadnak tekintendő s szabadságában még az őt igénylő urával szemben is hatósági oltalomban részesítendő.
A kat. egyházban a rabszolgák kiváltására két szerzetesrend alakult: 1. a mathweinok (l. Trinitariusok). 2. A mercedarianusok. Alapította Nolascói szt. Péter, szül. 1189 körül Lauragaisben, megh. 1256 dec. 25. Már gyermekkorában minden pénzét alamizsnára fordította. 1215-ben II. Péter arragoniai király fiának nevelője volt. Az ez időben a mórok nyomasztó hatalma alatt nyögő keresztény rabszolgák sorsát látván, 1223. rendet alapított Maria de Mercede név alatt (innen nevük is), melynek 4-ik fogadalmaként a tagok nemcsak minden javukat, hanem, ha szükséges, szabadságukat is a foglyok kiváltására fordítani tartoztak. IX. Gergely szt. Ágoston szabályait adta a megerősített rendnek. Péter rövid idő alatt 400-nál több foglyot szabadított ki. A rend 1835-ig virágzott, midőn a spanyol kormány javait elkobzá. Azóta csak 3 fő- és 1 altartománya van Európában, és 4 fő- és 2 altartománya Amerikában, tagjai pedig, miután a rend célja: a foglyokat kiváltani, korunkban tárgytalanná vált, az általános keresztény felebaráti szeretet szolgálatában állanak. Pétert VIII. Orbán 1628. a szentek közé iktatta. Emléknapja jan. 31. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (9. köt.).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages